Kosztolányi Dezső

Amatőr filmfelvétel, 16 mm-es szalagon, 1929.

A családi felvételeket, melyeken az írón kívül felesége, Harmos Ilona és fiuk, Kosztolányi Ádám látható, több különböző helyszínen készítették: Kosztolányiék Tábor utcai lakásának udvara, az Ördög-oromnál a Budai-hegységben és egy vedéglőben. A felvételek időpontját 1929-re tehetjük, ebben az évben újíttatták fel a Tábor utcai lakásukat, amiről később így ír a Pesti Hírlapban: "Házunk, melyben ma is lakunk, akkor épült újjá. Állványok meredeznek. Kőműves ládákban mész és homok van. Hirtelen megjelenek a lebontott tornác romjai között, nyári fehér ruhámban, szájamban cigaretta, leülök az írógép mellé, verem a billentyűket." [1] A cikkből az is kiderül, hogy a többi felvétel a Budai-hegységben készült.

A commedia dell’arte jellegű elfenekelésről, amit egymás között kisilonka-játéknak neveztek, Harmos Ilona részletesen ír: "Ezt a játékot többnyire ketten játszottuk, ő meg én, de barátaink előtt szívesen megismételtük. Én voltam a kisilonka, a különböző korú kislány, kéthónapostól hatévesig, a helyzethez és a tárgyhoz leginkább megfelelő. Dide felnőttet játszott, egy apát vagy bácsit, vagy néha önmagát, Kosztolányi Dezsőt, de olykor ő maga is, mint a kisilonkához hasonló korú kisfiú szerepelt a játékban. Dezsőcske néven. [...] Ilyenféle céltalan, futurista játék volta kisilonka. Ő kiélhette benne démoni rémítgető képzeletét, játékosságát, minden további következmény nélkül (én pedig kielégültem a színészi játékban.) [...] Halála előtt néhány nappal, hálás mosollyal ezt mondta nekem: A kisilonkáért érdemes volt élni."

Elképzelhető, hogy a filmet Tamás István készítette annak a szintén burleszk-jellegű filmösszeállításnak a párjaként, melynek főszereplője Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes volt, s melynek kópiája elveszett.