Előzetes újévi fogadalom

Az ön­ma­gunk­nak tett ön­kén­tes fo­ga­dal­ma­kat – „hol­nap­tól nem te­szem ezt vagy azt, így vagy úgy élek, ez­zel vagy az­zal fog­lal­ko­zom” – ta­lán még ala­po­sab­ban meg kell fon­tol­ni, mint az em­be­rek­nek adott sza­vun­kat. Mert az em­be­rek­nek adott szót vissza is von­hat­juk, ha úgy lát­juk, hogy a vi­lág vál­to­zik sza­vunk kö­rül, más­kép­pen he­lyez­ked­nek el az em­be­ri dol­gok az egy­szer igaz­ság­nak meg­is­mert és fo­ga­da­lom­ban meg­val­lott esz­me kö­rül. Az igaz­ság is vál­to­zik. De az ön­ma­gunk­nak adott szó annyit je­lent, hogy szer­ző­dést kö­töt­tünk jel­le­münk­kel, mely nem vál­to­zik, s ezért a ve­le kö­tött szer­ző­dést sincs mó­dunk meg­vál­toz­tat­ni" - írja Márai a Füves könyvben. Kísérletet teszünk egy ígéretre a jövő évre vonatkozóan: az utóbbi hónapoknak megfelelően igyekszünk minél több Máraihoz kapcsolódó hírt megosztani olvasóinkkal és az ebben az évben "hanyagolt" rovatokat (pl. az író külföldön megjelent kötetei) is frissítjük, naprakésszé tesszük. Hapedig mégsem így lenne: "Ha a vi­lág meg­vet, mert va­la­mi­lyen lel­ki­is­me­re­ti ok­ból nem tud­tuk meg­tar­ta­ni adott sza­vun­kat, ezt a meg­ve­tést túl le­het él­ni, mert a vi­lág sem er­köl­csös szer­ző­dő fél. De ha jel­le­mün­ket csal­juk meg, ak­kor is van ugyan mó­dunk to­vább­él­ni, de bel­ső ma­ga­tar­tá­sunk bi­zony­ta­lan lesz, bűn­tu­da­tos és in­ga­do­zó."