Miért ne örülnénk?
Casanova története a francia fővárosban
Egy újabb Márai Sándor-adaptációt vittek színre Párizsban: a Vendégjáték Bolzanóban című regényből készült színdarabot a Montmarte-on található Théâtre de l’Atalante stúdiószínházban mutatták be, néhány méterre a Théâtre de l’Atelier-től, ahol kilenc évvel ezelőtt nagy sikerrel játszották A gyertyák csonkig égnek színpadi változatát.
A Casanova egyik kalandja alcímet viselő darab a hősszerelmes és Párma grófnője, Franciska közti szerelmi történetről szól. Velencéből való szökése után Casanova Bolzanóban száll meg egy fogadóban, ahol meglátogatja őt Párma grófja, és különös ajánlatot tesz neki. Mivel a fiatal grófné évek óta szerelmes a kalandorba, az öregedő gróf arra kéri őt, hogy töltsön feleségével egy szenvedélyes éjszakát, majd bántsa meg, őt és reggelre örökre ábrándítsa ki magából.
Miután az egyezség megszületik, Casanova női ruhát ölt, abban indulna az álarcosbálba, hogy találkozzon a grófnéval, ám a férfinak öltözött asszony meglepi a szobájában. A szerepek ezt követően felcserélődnek: Franciska játssza az epekedő hódítót, a szerelem érzése elől menekülő Casanova pedig elutasítja őt. A gróf elképzelésével ellentétben a szerelmesek végül úgy válnak el egymástól, hogy a nő sérti meg örökre a férfit, aki soha többé nem tudja őt elfelejteni.
Az 1940-ben írt regény húsz évvel ezelőtt jelent meg franciául Natalia Zaremba-Huzsvai és Charles Zaremba fordításában az Albin Michel kiadónál. Utolsó három fejezetét dramatizálta a rendező Jean-Louis Thamin és a főszerepet alakító Jean-Marie Galey.
A rendező az MTI -nek elmondta: eredetileg a Franciskát alakító Teresa Ovidio ötlete volt a regény színpadra vitele. Jean-Louis Thamint azonnal magával ragadta a szöveg szépsége és annak párbeszédes formája, amelyben gyakorlatilag egyetlen szót sem kellett változtatni a színpadi adaptációhoz.
A rendező szerint Márai szövegeiben mindig van valami rejtélyesség, s a szereplők életteli, színpadra termett, összetett figurák. Ebben a műben a karneváli hangulat olyan dolgokat is lehetővé tesz, amelyeket máskor nem tehetnének meg a szereplők: a mindenkit manipuláló és kegyetlen gróf kompromisszumra kész, törékeny szerelmesként jelenik meg, az általában kezdeményező Casanova passzívvá válik és gyávának mutatkozik, ami egyben szerelmi bizonyítékként is értelmezhető, hiszen azért nem hajlandó a szenvedélyes Franciskát megbántani, mert szereti a nőt.
A Télérama című mértékadó kulturális hetilap kritikája szerint Márai műve „ritka szép és sűrű szöveg”. „Az Osztrák-Magyar Monarchia széteséséről kiválóan író szerző ezúttal egy, a nemi szerepek felcserélődésén alapuló hatalmi játékot képzelt el. A nagyon feszült színpadi adaptációt pedig briliáns sakkjátékká változtatja a három színész: Hervé Van der Meulen az okos és veszélyes gróf, Jean-Marie Galey a kiábrándult és gyáva Casanova, valamint Teresa Ovidio a szabad és vakmerő Franciska szerepében” – írja a lap. Az előadást tavaly októberben öt alkalommal már láthatta a Párizs közeli Asnieres-i színház közönsége. A Montmartre-i stúdiószínházban március 30-án bemutatott változatot április 19-ig játsszák, s most szervezik az azt követő vidéki turnét. (MTI)