Megszólaló
Nem tudta pontosan, mi van a zsákban,
amit cipel. – Pakold ki, ami nem kell!
Csak legyintett; megszokta vinni már,
ami belekerült a zsákba egyszer.
Kártyák és kulcsok, cigaretta, bicska,
s tárgyak, amik többek, mint tárgyak –
egy gesztenye, egy könyv, egy füzet, egy toll,
emlék-kavics, testetlen árnyak.
És amit nem is tudna megnevezni,
ha akarná se. – Tarts meg! Vess el! –
ősszel suttognak így a levelek a fának,
mely nem bír róluk csak ködös sejtelemmel.
Azt a cipőfűzőt nem dobja ki, hogy is ne!
Vagy nem is cipőfűző, csak egy madzag,
aminek nincs se eleje, se vége,
de amíg birtokolja, addig gazdag.
Minden eshetőségre kéne az a bicska?
És az a telefon a zsák zsebében?
Csak legyintett: Ugyan! Ámbár ki tudja,
milyen hegynek fel itt a sík vidéken?
Nem tudta pontosan, mi van a zsákban,
s ha mindent kiborítana, hogy lássa egyben,
akkor se tudná. – Csak ami kell, csak azt! –
azt kipakolja majd, hogy el ne vesszen.