Április
Ismeretlen Márai-írások 1915-ből!!!
Ötvös Anna kassai történész igazi kincsekre lelt kutatásai közben: 1915-ben született Márai-írásokat fedezett fel az egyik kassai napilapban, csaknem egy tucatra valót.
A felfedezés szenzációértékét az adja, hogy az eddigi legkorábbi szépirodalmi szöveg az író Salamon Ákos álnéven jegyzett Lucrétia fia című elbeszélése volt 1916-ból, ez volt a 2003-ban megjelent Márai-bibliográfia legelső szövegadata is. Mindez már a múlté: a frissen megtalált cikkek mindegyike 1915 nyaráról való, elsősorban a világháborúval kapcsolatosak. Valamennyi olvasható lesz majd az Irodalmi Szemle májusi számában, mi most a lelet egyik rövidebb írását mutatjuk be, melynek címe Jegygyűrű.
Kassa, augusztus 21.
Egy levél jött tegnap a rendőrségre, és a levélhez egy gyűrű volt mellékelve. A levelet a harctérről írták, dr. Foltányi Gyula tartalékos hadnagy, s azt mondja, hogy a gyűrűt blúzába bevarrva találta, idegen gyűrű, hát visszaküldi a rendőrségnek. A gyűrűbe ez a név van bevésve: Juliska.
Ennyi csak az egész. Apró, egyszerű kis hír, Juliska gyűrűje most ott hever a rendőrségen, és várja, hogy eljöjjenek érte. Pontot is tehetnénk ide, a gyűrű vagy megtalálja gazdáját, vagy nem, a kis epizód eltűnik a háborús borzalmak forgatagában. De talán álljunk mégis meg egy pillanatra, és hallgassuk meg, mit beszél a gyűrű. A sárga, sápadt aranykarika azt mondja, hogy a gazdája már nem is él. Valahol a galíciai csatasíkon, ahol szikár fakeresztek hosszú sora jelzi az elesett hősök titáni küzdését, vagy a Lublin körüli gránát-ásta rettenetes árkok törmelékei között egy elporladt test fekszik, egy ember teste, kinek ujját valamikor egy életre szóló elhatározás szimbólumaként futotta körül egy vékony kis aranygyűrű, mibe ez a név volt bevésve: Juliska. Az ujj azóta már elporladt, a test is elporladt, kialudt egy élet, egy szenvedélyektől, érzésektől, akarásoktól boldog, vagy boldogtalan élet, de a gyűrű megmaradt, túlélte a gazdáját, mert a gazda talán gondolt arra, hogy a gyűrűt egy erősebb anyagból készítette az aranyműves, mint őt a jó Isten, és bevarrta a csukaszürke kabátba Juliska aranyba vésett fogadalmát. A blúz aztán egy idegen emberhez került, az idegen ember megtalálta a gyűrűt, és elküldte a rendőrségre. Csakugyan, csodálatos az, hogy amit mi magunk csinálunk, az túlél néha minket is…
Márai.