Megszólaló
Édes gyerekem, nem vagy macska. Se kutya, se krokodil, se veréb. Se malac, se kukac. Meg kell tanulnod ember módjára enni, ahogy szokás. Nem lefetyelve, falánkolva, csipegetve, se csámcsogva, nyámmogva, turkálva. Az asztalnál szépen ülve, késsel-villával enni, pohárból inni. Könnyebb a körtekukacnak! De hát te ember vagy, édes gyerekem.
Ne ronts az asztalhoz, ne lökdösődj, ne ordíts, hogy Éhes vagyok! Én kérek előbb! Várd meg, amíg leültetnek és a tányérodba leves kerül.
A levessel pedig vigyázz! Ne billegtesd a tányért, ne öntsd az öledbe az egészet, ne csapd bele a kanalat, ne keverd, ne kavard, ne szürcsöld, ne hörpöld, fújd meg óvatosan, ha forró és kanalazd lassan.
Azt mondom, vigyázz a levessel, édes gyerekem.
Tele szájjal ne beszélj, és egyáltalán, evés közben, ha lehet, ne beszélj sokat. Mert ha ilyenkor meséled el, hogy kivel verekedtél és hogy estél hasra és mekkora kutyát láttál és mért nincs meg a szemüveged és mit kérsz a születésnapodra és mekkorát ordított a postás, akkor biztos, hogy hadonászni fogsz a kanaladdal és böködni a késeddel és mutogatni a villáddal, és ha még azt is megkérdezed, hogy miért nincs a nőknek szakálla és hány évig élnek az egerek és mi az a bója és mért nem ihatsz sört, akkor már az is biztos, hogy cigányútra szalad az étel, és köhögni fogsz és fuldokolni, és halálra rémítesz mindenkit, aki csak az asztalnál ül.
Ezért azt mondom, evés közben ne beszélj sokat, édes gyerekem.
Felv. 2015 (Illemtan gyerekeknek, Magvető, 2006)