Image
A „külföld” sokféle fokozata közt mindig van egy, amely a magyarság számára a „Nyugat”-ot jelenti. A Nyugatot: a távoli gyönyörű fényt és az erjesztő kovászt. A Nyugatot, ahol a paraszt zsálya dús krizantém-fürttel ébred.
Apácai a szabad és művelt holland egyetemek mámorával tért haza Erdélybe, Bessenyeiék Bécsben kezdenek lelkesedni „a nemzet csinosodásáért”, aztán Páris felé vetik vigyázó szemüket a népek, a múlt század hatvanas éveiben a skóciai protestáns theológiai főiskolákról tért haza egy-egy felforgatóvá, magányos különccé mélyült lélek. Adynak Páris volt a Nyugat.
Nekünk ma Berlin a Párisunk: egy város, amelynek még eddig nem volt szerepe a magyar művelődés történetében. A Spree a mi Szajnánk.
Vajon meg fogja-e termékenyíteni ez a folyó is a magyar mezőket?
Apácai a szabad és művelt holland egyetemek mámorával tért haza Erdélybe, Bessenyeiék Bécsben kezdenek lelkesedni „a nemzet csinosodásáért”, aztán Páris felé vetik vigyázó szemüket a népek, a múlt század hatvanas éveiben a skóciai protestáns theológiai főiskolákról tért haza egy-egy felforgatóvá, magányos különccé mélyült lélek. Adynak Páris volt a Nyugat.
Nekünk ma Berlin a Párisunk: egy város, amelynek még eddig nem volt szerepe a magyar művelődés történetében. A Spree a mi Szajnánk.
Vajon meg fogja-e termékenyíteni ez a folyó is a magyar mezőket?
(Komlós Aladár: Magyarok külföldön)