Irodalmi Ujság 1957-1989.

 

A kötet dokumentumgyűjtemény, amely az emigráció irodalmi élete, közelebbről az Irodalmi Ujság története iránt érdeklődő szakavatott és laikus olvasók számára egyaránt hasznos és figyelemfelkeltő segédlet lehet. A kötet 130 dokumentumot közöl keletkezésük időrendi sorrendjében: a lapot alapító és szellemi hátterét meghatározó testület, a Magyar Írók Szövetsége Külföldön választmányi, közgyűlési, tisztikari üléseinek jegyzőkönyvei mellett az újság szerkesztőségének és munkatársainak nyílt és magánlevelezéséből olvashatunk válogatást. A dokumentumok betűhű közlésben szerepelnek, tartalmi szűrésük eredményeképpen csak az Irodalmi Ujsággal foglalkozó részek kerültek be a gyűjteménybe. A levelek konvencionális bevezető és záró formulái, a jegyzőkönyvek nem szigorúan a tárgyhoz tartozó részei hiányoznak. A könyvön így a szerkesztettség uralkodik – a közölt részletek informatívak, az újság történetének legfontosabb állomásait, szerkesztői koncepcióit, a munka nehézségeit jól bemutatják. A bevezető szerkesztői előszava röviden vázolja az Irodalmi Ujság történetét, de nem kíván olvasási módot előírni. Nagy Csaba világossá teszi, hogy nem leleplezni, hanem bemutatni, összegezni akar. A dokumentumokhoz bőséges jegyzetanyag járul, a kötet végén a dokumentumok sorszáma alatt a szereplők legfontosabb életrajzi adatait, az említett viták, események azonosításához, az utalások megfejtéséhez szükséges információkat találjuk, néhol lexikonszócikk-szerű pontossággal. E húszoldalnyi kiegészítés hozzásegít a lap történetének értelmezéséhez. Bár a szerkesztő távol tartja magát az értékeléstől, a problematikus eseményeket igyekszik több oldalról megvilágítani: a dokumentumokat különböző álláspontok képviselőitől válogatja.  Jó példa erre az újrainduló Irodalmi Ujság első két éve. A jegyzőkönyvek, levelek részletei bemutatják a kétkedők és a megoldást keresők álláspontját - az újság történetében e korai újjászervezéshez vezető utat a kötet jól dokumentálja.  A londoni időszak bemutatása ezért részletesebb, a dokumentumok több mint harmada ezekből az évekből való. E korszak megidézésére különböző jegyzőkönyvek, javaslatok felvonultatása jellemző, míg a kiegyensúlyozottabb párizsi éveket főként Méray és a szerzők, szerkesztők élénk levelezésén keresztül láttatja. Nagy Csaba olyan anyagokat válogatott össze, amelyek eddig nem kerültek nyilvánosságra, így egy csokorban pedig, ha nem is helyettesíthetik, de előkészíthetik egy történeti munka megírását.

(A kötetben szereplő összes dokumentum a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában van.)