Image
Richtung: Berlin!
E jelszó az 1920-as évek elején emigrációba vonuló, vagy hosszabb tanulmányútra külföldre távozó magyar értelmiségiek irányválasztását jelöli abban a korszakban, amikor a magyar kultúrának a német fővárossal tartott kapcsolata a korábbihoz képest is kivételes módon megélénkül és figyelemre méltó teljesítményekhez vezet.
A Gleisdreieck hídjára kapaszkodó vonat, a Friedrichstrasse lármája, az égbenyúló „tömött fekete” házak, a lüktetés és mozgalmasság meghökkentette és elkápráztatta az újsütetű metropoliszba érkezőket, ugyanakkor az újfajta tágasság, nyitottság, a szellemi szabadság ígéretével vonzotta magához őket (magyarokat és más nemzetek fiait egyaránt). Az érkezők reményei pedig a bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatásához fűződtek. A tempó, az arányok, a sokhangúság és kísérletező szellemisége révén az Európa legkülönbözőbb térségeiből jött tehetségek gyűjtőhelyeként funkcionáló város különlegesen inspiráló helynek bizonyult. A Berlinben lakók egyszerre élhették meg hozott identitásuk sajátos jellegét, valamint a társaikkal való egyenrangúság érzését. S nemcsak az idegen kultúrák szorultak rá a közvetítésre, a német kultúra is rászorult arra, hogy közvetíthessen.
A történelem és az egyéni sorsok fordulatai többek esetében tették véglegessé a külhonban való letelepedés állapotát, ám a hozott sajátosságokra, így a magyarságukra való ráébredés, a megmérettetés és az „idegennel” való bánás megkerülhetetlensége mindazok számára közös tapasztalat, akik saját hazájuk határain túl keresték a beilleszkedés, a boldogulás, és a közvetítési módjait. A berlini magyar kolónia tagjainak javarésze sikerrel járt: nem egyszerűen szemlélői voltak az eseményeknek, hanem meghatározó alakjaivá váltak olyan csoportosulásoknak, intézményeknek, amelyeket ma is az európai kultúra élvonalába sorolunk. Ám az, amit az írók-művészek közös tapasztalatának mondunk, közelebbről a szubjektív élmények, benyomások, sikerek és bukások ellentmondásos sokféleségét jelenti, melyek éppen amiatt tarthatnak számot az érdeklődésre, mert árnyalják azt a Berlin- képet, mely az ismert klisékből áll össze. Ez azt is jelenti, hogy a személyes természetű élményeknek és a kulturális tapasztalatoknak egyenlő súlyt kell kapnia akkor, amikor egy sajátosan magyar Berlin-kép fő vonalainak felvázolása a cél.
Teljességre nem törekedhettünk. A kiállítás irodalmi, vagy az irodalomra vonatkozó szövegekből (tehát levelezésekből, naplókból, egyéb személyes dokumentumokból) kiindulva és azok útmutatásai alapján vázol fel egy Berlin-képet, abban a reményben, hogy ezzel további utazásra sarkallja a látogatót abba a világba, melyből ízelítőt ad.
A történelem és az egyéni sorsok fordulatai többek esetében tették véglegessé a külhonban való letelepedés állapotát, ám a hozott sajátosságokra, így a magyarságukra való ráébredés, a megmérettetés és az „idegennel” való bánás megkerülhetetlensége mindazok számára közös tapasztalat, akik saját hazájuk határain túl keresték a beilleszkedés, a boldogulás, és a közvetítési módjait. A berlini magyar kolónia tagjainak javarésze sikerrel járt: nem egyszerűen szemlélői voltak az eseményeknek, hanem meghatározó alakjaivá váltak olyan csoportosulásoknak, intézményeknek, amelyeket ma is az európai kultúra élvonalába sorolunk. Ám az, amit az írók-művészek közös tapasztalatának mondunk, közelebbről a szubjektív élmények, benyomások, sikerek és bukások ellentmondásos sokféleségét jelenti, melyek éppen amiatt tarthatnak számot az érdeklődésre, mert árnyalják azt a Berlin- képet, mely az ismert klisékből áll össze. Ez azt is jelenti, hogy a személyes természetű élményeknek és a kulturális tapasztalatoknak egyenlő súlyt kell kapnia akkor, amikor egy sajátosan magyar Berlin-kép fő vonalainak felvázolása a cél.
Teljességre nem törekedhettünk. A kiállítás irodalmi, vagy az irodalomra vonatkozó szövegekből (tehát levelezésekből, naplókból, egyéb személyes dokumentumokból) kiindulva és azok útmutatásai alapján vázol fel egy Berlin-képet, abban a reményben, hogy ezzel további utazásra sarkallja a látogatót abba a világba, melyből ízelítőt ad.