Kis filozofikus

Contributors

Megszólaló

          Túlpakolt reggelizőasztal; makulátlan szalvéták,

      narancslé, müzli, tojás, sonka, sajtok, zabpehely (satöbb.).

      A péksüteményeskosárnak nem is jut már rajta hely

      miután körbejárt, a háziak háta mögött állapodik meg,

      a pulton.  De egyébként se jutsz a többi

      finomságnak vagy a feléhez hozzá, hisz nem nyúlkálhatsz

      értük át reggelizőtársaid hóna alatt, és unos--untalan

      kéregetni s köszöngetni, ettől, ha a gyomorsav forrása

      nem dugul is el, de bízvást elmegy az ehetnék.

      Álságos nyájasság:  csak vegyél még, tankolj csak föl,

      valahogy éhen ne maradj!   Használd ki, hogy;  élvezd, elvégre

      a szabadság, hogy lazíts  vagy még pontosabban:

      hogy átmenj lazába, arra való.

      Mondjuk, azért egy kicsit  sietni tanácsos lenne éppen, tudod,

      ahová készülünk, később olyan sokan

      vannak; nem ritka az ingerlékeny lökdösődés, felfortyanás,

      a csípős izzadságszag, ilyenek.  Sőt már ilyenkor is hiába,

      a szezon! elég sokan szoktak lenni, de legalább a pénztárnál még

      nem félkilométeres a sor.  Ha minden jól megy.

       Érzed, egyre határozottabban úgy érzed, otthon volna jobb.

      A baj csak az, hogy azt mondták  (nem hagyva kételynek semmi kiskaput),

      hogy itt vagy otthon.