Debreceni Boglárka

BUKAREST HARTMANN KERESZTEN
 
V.

Bukarest,

a mozgó panoptikum,

rögtön befogad és emészt,

nem tudod, hová,

de megnyugvásért

a Macca-Vilacrosse

akváriumvédelmébe mész,

sárga fényben iszol,

kígyóárkád alatt,

feketelevest,

kétnapos depi után villan,

hogy itt is, de itt vákuum

a Hollywood-effekt,

monumentális díszletek között,

semmiből jönnek, haladnak

végtelen árkádok alatt,

beszippantott, búracsend,

filmszakadás,

zizeg egy utolsó pillanat.

 

VI.

Az aranykoron rég túl vagyunk,

pedig Bukarest

elragadóan romlott volt,

Sulzberger Sok-sok gyertyaszála

bizonyító emlékirat,

Ceaușescu romjain menekülünk,

eltűnt a legendás Athenée Palace,

nincsenek kalandorok,

a Hilton-láncszem luxbárjában

senki nem kémkedik,

a dekadencia melegágya kihűlt,

businesscenterrel, jacuzzival

várja vendégeit,

a Kispárizs már nem az,

nem ’30-as önmaga,

különös hely, sokáig volt

a korrupció és bürokraták

nagykanalas otthona.

 

 

ÁTÁLMODOTT SZÓFIA

 

III.

Szófia is modellez,

hősi múltba révedő

kelet-európai,

oltalmazója Tyché,

a szerencse

szeszélyes istenasszonya,

kezében babérkoszorú,

karján bagoly,

fején bástyakorona,
vitorlázó ruháját

mellére és combjára

simítja a szél,

így áll a bálvány

a Balkán Szálló előtt

a Szent Nedelya téren,
egy parkoló kellős közepén.

 

IV.

Ugyanitt,

a hajdani Lenin téren,

a rekonstruált

Szent Vasárnap Székesegyház,

a bolgár nemzeti újjáéledés

szimbóluma,

III. Borisz helyett repült a levegőbe

anno a Sveta Nedelya,

ám Serdica megtalálta

az örök fiatalság titkát,

mindig nő, de sohasem öregszik, Európa egyik legrégibb fővárosa
a legifjabbá vált,

folyton újjáépítkezik.

 

 

ALBÁN CSILLAGOK

 

IV.

A kis Lana folyó hídján túl

romos piramis,

Enver Hoxha Legfőbb Elvtárs

képletes mauzóleuma,

volt már konferencia-központ,

diszkó, NATO bázis,

gyerekeknek csúszda,

ma Albánia

kihunyt fényű csillagának

fehérmárvány betonján

a legfőbb látványosság Morg,

a dizájngúlán

felszalad és leszalad,

én kiszáradt szökőkút felett

gumírozott vaspallón haladok,

át, néma harang alatt.

 

VII.

A Sky Towerből

a Twin Towers-re látni,

Al-Kaida pénzből épült, talán már megbánták… szól az útikönyvi

eurbán legenda,

kakasülőről nézzük,

ahogy a vagány Mercik

mennek,

szembe a forgalommal,

egy anekdota szerint

a görög határon

elkobozták

a külügyminiszter

fekete csillagát is,

amikor

hivatalos útra ment, lehet,

mi csak esszük

a tűleveles borjút,

és nézzük a Bllokut,

a tiltott negyedet,

és Edi Rama

színes városát,

Tirana tarka házait,

és esszük a

gyömbéres disznót,

a tűleveles marhát,

és megkóstoljuk

a helyi pálinkát, a rakit.

 

 

SZARAJEVÓI RÓZSÁK

 

I.

A szarajevói rózsa

nem kisinyovi rózsa,

repeszek ütötte sebek virága,

gyógyszer, kozmetikum,

édesség,

a virágok királynője,

mulandóság

és szépség,

kasztrált apától született,

tajtékokból,

a Földközi-tengeren,

a rózsa tavasz

és szerelem,

tövisei lányok

ártatlanságát őrzik,

a tövisek közt növő rózsák

mártírok, üldözőik között,

a vöröslő szirmok Krisztus sebei,

az Édenben

tövisek nélkül nőnek,

Mennybéli boldogság jelképei,

Szarajevóban sokszázados

kultuszuk van,

füzérük máriás ájtatosság,

maga az ima,

örömteli, szomorú,

és dicsőséges titkok misztériuma.

 

IV.

Szarajevó zárt ajtói mögött a túlélés tárgyai,

a szarajevóiak megtanultak

jónak lenni túlélésben,

félelmetes,

hogy nem látszik semmi,

ami látszik

a himlőhegekben,

vagy a múzeumokban,

a katalógusokban,

a képeslapokon,

miért nem,

kérdezni nem lehet,

nem szabad,

mert akkor,

visszanéz,

amit valójában

nem akartál látni,

de elfeledni nem tudod,

a szarajevói túlélők

erősek,

elrabolják a holnapod.