A „NEMZETI KÖLTŐ” A POSZT-KANONIKUS KORBAN
Egy kelet-közép-európai esettanulmány
Előadásom fő célja két paradox kulturális jelenség összekapcsolása. Egyfelől azzal kívánok érvelni, hogy a „nemzeti költő” demitizálásának folyamata — minden más történelmi korszakhoz képest — intenzívebb és szisztematikusabb volt a posztkommunista évtizedekben. Előadásom első része három kelet-közép-európai „kulturális szent” (Petőfi Sándor, Hriszto Botev és Mihai Eminescu) kritikai recepciójára összpontosítva azt is meg kívánja magyarázni, hogy a nemzeti irodalmi örökség 1989 utáni újraolvasásai miért tekintették fogalmilag egyenértékűnek az antikommunizmust, az antinacionalizmust, a demokráciát és a nyugatiasodást. Másrészt előadásom második része egy meglehetősen váratlan kulturális trend elméleti következményeivel foglalkozik: az irodalmi kánonok iránti érdeklődés 2010 utáni újraéledésével, miután az észak-amerikai kultúrharcok a kánonellenes álláspontok győzelmével lezárultak. Következésképpen előadásom hang- súlyozza, hogy ez a későbbi, gyakran „posztkanonikusnak” nevezett időszak új megvilágításba helyezi a kommunizmus bukása által kiváltott demitizáló folyamatokat, és arra inspirálhatja a kelet-közép-európai irodalmi kultúrákat, hogy újragondolják a „nemzeti költő” intézménye és az európai központi kultúrák által való elismerésre irányuló, szakadatlan törekvésük közötti viszony eddig nem látható bonyodalmait.
THE “NATIONAL POET” IN THE POST-CANONICAL AGE
An East-Central European Case Study
The main objective of my presentation is to relate two paradoxical cultural phenomena. On the one hand, my contribution seeks to argue that, compared to any other historical periods, the process of de-mythicizing the “national poet” was more intensive and systematic during the post-communist decades. By focusing on the critical reception of three East-Central European “cultural saints” (Sándor Petőfi, Hristo Botev and Mihai Eminescu), the first part of my intervention also aims to explain why the post-1989 re-readings of the national literary heritage regarded anti-communism, anti-nationalism, democracy, and westernization as conceptually equivalent. On the other hand, the second part of my presentation deals with the theoretical ramifications of a rather unanticipated cultural trend: the post-2010 resurgence of interest in literary canons following the conclusion of North American culture wars with the victory of anti-canonical positions. Consequently, my paper emphasizes that this later period, which is often referred to as “post-canonical”, sheds new light on the de-mythicizing processes brought on by the fall of communism and can inspire East-Central European literary cultures to reconsider the less visible intricacies of the relationship between the institution of the “national poet” and their never-ending pursuit of recognition by core-cultures of Europe.