BJ: A légy, a pók és a háló
Feri családjától való elszökése óta alig pár hónap telt el, ezalatt a Kelenföldi pályaudvar közelében lelt ideiglenes szállásra, mivel sikerült összebarátkoznia egy viszonylag rendezett életű, de kicsit sem unalmas sráccal, Rikivel, aki megosztotta vele lakókocsiját, addig, amíg munkát nem talál, hogy bérelhessen magának egy szobát.
- Szóval, figyelj, van ugye ez az Aszteroida zenekar… délután tartják a meghallgatást, már mindent elterveztem...
- Haver állj le! Arról beszéljünk inkább, hogy mi van a melóddal.
- A múlthetivel?
- Ja.
- Azzal semmi. Kirúgtak.
- Ne basszál fel... Miért?
- Semmi közöd hozzá.
- Feri…
- Oké, oké. Összeverekedtem egy sráccal, aki a családomat szidta.
- Feri, baszd meg, így soha nem lesz munkád, vagy legalábbis melód ebben az idióta életben!
- Megmondtam, hogy a zenekarba jutás a fontos, vágod? Bármi áron! Ha nem terelnéd a témát már meg is mutattam volna a…
- Neked az a terelés, ha érdeklődöm az életedről?!
- Csak hallgasd már meg!
Feri előhúzza kopottas klasszikus gitárját, Riki a szemetesen lóbálja a lábát, szemforgatva figyeli a haverja számát.
- Figyelj rám. A számod elég erős, de ez önmagában még kevés. Ismerem én azt az Endrét, nehezebb lesz elnyerned a bizalmát, mint gondolnád. Komolyan mondom, haver, ne menj bele olyanba, amit…
- Riki, Riki, nyugodj meg! Nem csinálok hülyeséget, oké?
- Te jó srác vagy, Feri. Endre nem az.
***
A meghallgatása végén a frontember odalép hozzá.
- Figyelj rám Ferkókám! Erős ez a szám, ehhez kétség sem fér, megvan benned, aminek meg kell lennie. Azonban… ha olyan nagylegénynek tartod magad, tudod akkor... nos... van itt ez a kis apróság, amit el kéne intézni. Ha teljesíted, tiéd a hely. Ha nem, nem. Kívül tágasabb. Mit mondasz? - Endre a fülébe súg hosszan, majd a kezét nyújtja, ő pedig elfogadja. Habozás nélkül.
Képes lesz rá, nem bukik el ezen a fokán a lépcsőnek. Riki meg fogja érteni. Meg kell hogy értse.
***
Lassan körözött a sötétben. Már csak egy sarkot kell fordulnia és eléri a pincét. Eléri a számára mindig is elérhetetlen messzeséget. Kifújja a füstöt, elnyomja a csikket, befordul a sarkon. Felhúzza a fekete kesztyűt, majd a maszkot. Fordul az álkulcs, nyikkan a zár. Bent van. Megoldotta. Ezt is. Van ereje hozzá. Körbepillant. Kamera a sarokban. Az öklére tekint. Egy mozdulat, kiiktatott veszély. A Gibson karcsú, tökéletes teste szinte csillog a beszűrődő hold fényében. Feri elmosolyodik. A nyakához nyúl a gyönyörnek, végighúzza ujjait az érdes húrokon. Megtalálta, már csak lépnie kéne. Miért nem bírja elemelni? Mázsás súlya lenne? Vagy csak most nem bírja? Keresett egy hevedert. A hátára vetette a zsákmányt. A riasztó elromolhatott, de érdekelte is ez őt! Amint maga mögött hagyja a boltot, már rohan is a szűk utcába, ahonnan jött. A hangszer minden lépésnél a hátának csapódik. Egyszerre megbotlik, pedig még a kereszteződést sem érte el a sikátor végén. Kigáncsolták, ehhez kétség sem fért. A támadója lerángatja róla a gitárt, majd a gallérjánál fogva a hátára fordítja. Leguggol hozzá, Ferinek kihagy egyet a lélegzete.
- Ez volt a nagy titok baszdmeg? Ha megszerzed, bevesz az Endre? Oda akarsz tartozni, te nyomorék?
- Riki...
- Felfogtad, mit csináltál?! Loptál egy kurva márkás gitárt egy hazug, csóró bandának! Te is csóró vagy , de neked nincs ott apuci meg a cége, hogy kihúzzon a szarból! Neked mi veszteni valód van az ügyvéd fiához, Endrécskéhez képest, hm? Háromszáz rongyért gityót Endrécskének nem vesz apuci, de mással azért megcsináltatná a piszkos munkát... A vesztedbe rohansz! Felfogtad, hogy mindened egy lapon van, Feri?
- Kurvára nincs közöd a lapjaimhoz, ugyanis kurvára nem vagyunk...- Feri felpattanna, de akkor megtörténik az, amire nem teljesen számít. Az orrából folyni kezd a vér, nem komoly, de már moccani sem mer. Riki a kezét rázogatja, neki is fájt az ütés.
- Itt maradsz, kussban, oké? Itt megvársz, amíg visszaviszem. Utána pedig rohadtul elbeszélgetünk, Feri. Szeretnél még egyet, vagy megbízhatok benned? Legalább most.
Feri lehajtja a fejét, nem szól semmit, csak a hulló vércseppek árulják el: bólintott.
Feri maga elé bámul, nem számolja a végtelen perceket. Rikinek már vissza kellett volna érnie... Egyszerre riasztó hangja töri meg az éjszaka csendjét. A zenebolté.
Feri felegyenesedik, fülel, semmi mozgás. Közelebb merészkedik a sarokhoz. Sehol senki. Aztán minden egyszerre történik.
Csaholó kutyák a környékről, éber felnőttek, akik álmukból felkelve az erkélyre tolulnak, továbbá a tulajdonos, aki hangosan ordibálva rohan lefelé a bérház lépcsőjén, kiszúrva Riki sötétkék kapucniját, a nyomába ered. Hamar beéri, a földre teperi. Riki úgy csuklik össze, mint egy rongybaba.
A tulajdonos Rikin térdelve magyarázatot vár. A fiú mozgás- és gondolkodásképtelen, helyzetének kiszolgáltatottságában csak vonyítani bír, elfogyott a levegője.
- Szálljon le róla, én akartam lopni. A fekete kiállított Gibsont a bal sarokban lévő állványról. Ő nem tolvaj.
- Maradjon ki ebből, a társát értem a lopás kísérletének színhelyén, a betyárbecsület itt már nem használ. Válaszoljon már!
- Akkor talán engedje el, maga... - Feri befogja, amint a tulajdonos grabancon ragadja, majd Riki mellé löki, és feléjük magasodik.
- A Gibson volt a cél. Közös akcióként. A riasztóról úgy tudtuk, elromlott, most mégis megszólalt. - feleli végül halkan Riki..
- Én is úgy tudtam, de ebben az esetben jókor javult meg. Ide figyeljenek! Mivel voltak olyan szerencsétlenek, hogy elbukták az akciót, ezért a kísérletet elegendő bizonyíték hiányában nem tudom magukra bizonyítani, hiába a beismerés és a helyszíni jelenlét. Most az egyszer megúszták, de ha még egyszer csak a bolt előtt látni vélem a párosukat... ne kerüljön rá sor.
A riasztó leáll, a tulajdonos pedig egy szóval köszön el:
- Kotródjanak!
Több sem kellett Rikinek és Ferinek, másodpercek alatt a sikátorban teremnek, egymás mellett lihegve.
- Riki nézd. Nem tudok mást mondani mint hogy...
- Mint hogy? Egy idióta köcsög vagy, aki miután a haverja megakadályozná a lopását, képes kijelenteni róla, hogy semmi közük egymáshoz, majd, amikor szorul a hurok a barátja körül, mártírként közbelép, hogy a végén megbocsássanak neki, azért mert rohadt nagyot hibázott?
- Mint hogy... behúznál egyet még egyszer?
- Nem enyhítem tovább a bűntudatodat... Csak annyit kérek, hogy vésd magadba végre: Nem mindegy, hogy a légy vagy a pók vagy az életed hálójában.
Feri másnap összeszedi maradék pénzét, majd mindent egyre tesz fel:
A pók a légy és a háló tetoválására.
Haját leborotválja, a szalonban pedig már varrják is.
Kérésed teljesítve, Riki. A háló örökre belém vésődött aznap. Emlékedet ma is őrzöm, soha nem felejtem el, hogy egyikünk sem légynek született.
Üdvözletem küldöm, harminc év távlatából, egykori barátod, Balogh Feri, zenei menedzser.