LÁVSZTORI
I. rész: A gondolat kimondva
Ez egy csodaszép nap,bár nem annyira csodaszép, mint én.- Johnny Bravo
1.
Tatjána Drága! – ha meg nem haragszol,
a mailem akár így is kezdhetem,
idővel elválik, mennyire passzol
a történetbe. Vagy csak vélelem,
de a továbbra várni képtelen
vagyok, ahogyan behálózva rendre
egymást kerülgetjük itt társkeresve.
2.
Néhány rövid korábbi üzenetre
gondolva, és olvasva az adat-
lapod, olybá tűnik, hogy a szerencse
megtaláltatott végre általad,
és egy olyan finom hölgyet mutat
be, aki imádja az irodalmat,
s zenéből is a minőségre hallgat.
3.
Érdeklődésünk egy irányba indul
majd’ szinte minden téren, és rokon
az első lépések kétségein túl
is, elrágódhat közös álmokon.
A szétszórtságomról az izgalom
tehet, itt kell a levelet lezárni
és várni, válaszként jöhet akármi;
4.
befejezem hát s várom tűkön ülve,
hogy visszajelezz, üdvözlettel, A.
Hasonló üzenet lett még kiküldve
két-három címre, nem lehet soha-
sem tudni, majd kinél mi jön be, s ha
megfelelő merítésű a próba,
nem eshetek székek közé a porba.
5.
Az vesse az első követ, ki szentül
hiszi magáról, egy valódi szent,
s szerepét akár éveken keresztül
is hozza – ez akármit is jelent.
Nem kell folyton szerepelnie fent
homlokunkon az összes gondolatnak,
néha jobb, ha szavak nélkül maradnak.
6.
S idő nélkül a továbbgondolásra,
az alkotó riad, a gép jelez,
világít is, világosan, hogy lássa,
új üzenet jött: Folytasd, érdekelsz.
Hűvösen indul, de jó vége lesz,
hiszem, ha már mindkét fél kesztyüt ölt föl,
és írom is a választ lendületből.
7.
Kedves! Azonnal, ahogyan szeretnéd :o)
Örülök módfelett, hogy egyezik
a nézetünk, néhány olyan szeletkét
magamból még megosztanék, melyik
kedvedre való. Elegen teszik
a szépet így, elnézhető minálunk
is, hogy kitűnjön, igazán találunk.
8.
Akármely felmerülő téma, kérdés
esetén a recept egy nagy mosoly,
ugyanakkor a teljes egyetértés –
ahogy egy ismerősöm mondja, s oly
sikerrel alkalmazza, hogy komoly
elismerésre érdemes. S nem téved,
sokakban ilyen egyszerű a képlet.
9.
A természetet például imádom,
a tartalmas kirándulásokat,
s szintén nem spórolok a sportoláson,
bár azért befigyel egy kis pocak,
megvannak a vízszintes vonalak
ugyan a kockahasból – és a fr*ncba,
tán zsíros a hajam is, mintha raszta.
10.
Na persze mindezt nem írom le mailbe,
csak amire harapnak a csajok,
csupán amennyit válaszul remélne,
vigyázok arra, miket mondhatok.
A villámtámadás híve vagyok,
majd aztán a célegyenesbe érve,
bízom, már nem fog fordulni az érme.
11.
Türelmes is lennék, sok jómodorral,
erre bizonyíték ez a levél,
s dicsérhetem magam megannyi szóval,
mi egy gyomorba egyszerre befér.
A jó pap is hazafelé beszél,
nem igény a plusz szenny, mocsok, satöbbik,
van elég, ami egyből szembeötlik.
12.
Megtudnám apró hibáid is szokni,
hisz az én szekrényemben is lapul
elvétve néhány lyukas sarku zokni –
s folytatom, míg az olvasóra hull
az unalom leple e ravaszul
előadott színjátéktól, habár csak
tolmácsa vagyok pár ilyen tanácsnak.
13.
Írom, mint másoknál látom: a másik,
rég elveszettnek sejtett felemet
találom meg benned – szól jóllakásig
(jelent is eleget, ha megeszed),
és ne feledjem el a lényeget:
ideje, hogy egyikünk szóba hozza,
bólints a személyes találkozóra.
14.
Mert nem vezethet, hidd el, semmi jóra,
ha sok az ábránd és a tény kevés,
az összes vélemény lehet csalóka,
főleg, hogy olyannyira könnyed és
gyors a neten a félreismerés,
magunknak hamis álmokat vetítve –
zárjuk tehát ezt mielőbb rövidre.
15.
Mert mássá lesz a gondolat kimondva,
mint beírva a gépbe hangtalan,
és szembenézve, kéz a kézbe fogja
egyik a másikét (nagy súlya van
olyankor a percnek) s a kapuban
talán el is kalandozna – ha merné,
de semmi gond, majd segít a cabernet.
16.
Úgy tűnik, elég meggyőző lehettem
(no de lányok, tényleg csak ennyi kell?),
s mielőtt a kétség ért volna tetten,
T. írt, és nem érte be ennyivel
ezúttal. Válaszából kiemel-
tem, ami számít: telizöld a lámpa,
a randi rögzítve holnaputánra.
II. rész: Szemtől szemben
Eleget beszéltünk már rólam, beszéljünk egy kicsit rólad! Mi a véleményed rólam? - Johnny Bravo
17.
A padoknál a Karolina téren,
a megbeszéltek szerint várva rá,
a felkavart levelek közt a szél e-
lől behúzódtam a nagy fák alá.
A titkot így ernyőként tartaná
meg a lombkorona a nyárutónak -
akár erre is foghatnám utólag.
18.
S felhő vetült a szürke kockakőre
közben: a mellékutcákból unott
kisemberek így küzdenek előre,
a színház fele két kocább futót
egy kutyás nyugdíjas is lefutott
a villamoshoz teperve, de persze
a sz*rt már nincsen összeszedni kedve.
19.
Balomon okkersárga szoknya libbent,
amelyre élénkülni tűnt a tér,
de inkább mégis szótlanul odébbment
gazdája, bár azért lemért kacér
kacsintásával. Hátha visszatér,
amíg izgalmamban is hangolatlan
végleg elmerülhetnék itt magamban.
20.
Szombat fél hat, a telefonra nézek,
talán ha tíz percet, tizenötöt
késett. Bár meg nem ölne még a méreg,
a kisördög csak belém költözött,
mikor egy alig-nesz vállam fölött
meglegyintett. És megszegik lehellet,
nincs, nem lehet hang pariban emellett:
21.
szemérmes angyal óriás szemekkel
néz rám mosolyogva, kiváncsian.
Hamar leesik, a B-terv már nem kell,
korábbi ötletem tovarian,
hogy közel a busz, ha rossz az iram,
nem érdekel, mit gondoltam először,
jöhetne egyből a következő kör.
22.
Már nem zavart a negyedóra késés,
közben a nap is végre kisütött,
- bár látszik lányos zavarom eléggé s
kevés a szó, érzem, mit megütök -
a fagyikra tértem, s hogy üditők
is vannak a teraszokon - habogtam -,
vagy sétáljunk a parki nyugalomban.
23.
És felüdült minden tőle, beülve
egy sörre ömlött folyamatosan
a szó felváltva belőlem s belőle,
mintha csak sikerülne pont olyan
módon azt a fonalat pontosan
továbbszőni, mely előtte egy percre
- szemrebbenés időnyi - nem esett le.
24.
Pedig nemegyszer láttam már fotókon,
de a való úgy múlt mindent felül,
mint egy tévelygő lövedéknyi ólom,
mely inkább odaüt, mint elkerül.
A megnyerő belső tort erre ül,
mi tovaterjedt a beszélgetésben,
tovább növelve megelégedésem.
25.
Kis blúzban volt, a haja vállra omló,
s arca csak annyira sminkmentesen,
hogy natúrnak ható legyen. Hasonló
taktikai eszköztár végtelen
áll készleten mind a két térfelen:
használjuk is hát, semmi akadálya,
semerre nem lejt legalább a pálya.
26.
Megfordult néhány kör még a pohárban
s hoztam a formám - a kulcsfogalom:
mosoly és bólogatás, mint korábban
vagy épp most ím magam bemutatom.
(Ezúttal igyekeztem nagyon
figyelni rá, bár kiderül mi fontos
úgyis, s lassan már zárna be a pultos.)
27.
Szokásos a kapu előtti csókig
az összes esemény, majd búcsuzás,
ha nem egyéb, még valami kiforrik
idővel itt - érzem s e fix tudás-
nak birtokában minden szemhunyás
mögött őt vélem látni álmaimban -
s önáltatok is közben álnaívan.
28.
Hogy ne csak rólam essen szó, nem érve
a házam tisztán tartott elejét,
pár sor álljon itt, mi többet mesélne:
halk volt és óvatos, mert a fejét
párszor már átvágták (nekem elég
így egyelőre, bizakodva hátha
kinyílna a türelmes ápolásra),
29.
de csillogott a szeretetigénye
és adnikészsége szemeiből,
az értelem s szellemessége ténye
mutatta, lenne kire nézni föl
itt rajtam kívül is, mint két tükör -
de huss, jobb lenne inkább elcsituljak,
olyannyira ne tűnjek elfogultnak.
30.
Örült mindennek s nevetett kiváló
humorral, mely már szinte etalon,
és nem volt hálátlan, sem nagyravágyó,
plusz a "kellett a pénz fiatalon
autóra, házra és egy halom
másra" dolgok sem derültek ki róla
- bár minden vágyam így válna valóra.
31.
Kincs ez manapság, amikor harácsok
vagy óriásarcú nullemberek
sokan és a nagyobb hátsókra rácsók-
olások jellemzik a jellemet.
Szerencse, hogy mirajtunk nem lehet
nem észrevenni, a harmóniáról
mesélünk és egyéb sincs itt, mi átszól.
32.
Holott nem mondható, hogy könnyen olvadt
volna a félsz s a félszegség vele
(az elme még egy cseppet alkudozhat,
hogy egyből épp ne menjen bele),
de jó a vége s bejön eleve
a haveroknak - lecsekkolva fészen -
és a szülőknek is okés egészen.
33.
Amint randi követett randevúkat,
s hogy ikszedikszer is csupán szió
volt, ami osztályrészemre juthat,
maradt bennem pár csepp frusztráció:
azért nagyobb súlyt ráfektetni jó
lehetne - elvek? erkölcs? a fenéket,
a helyzet már alaposan megérett.
34.
Míg a derék szó szerint beadódott,
meg-megbántam viselkedésemet,
a könnyelműségem s a laza módot,
ingerelt is a lelkiismeret.
Hogy nem rajtam múlt, csak hálám lehet,
bár könnyű játéknak indult, de meglett:
s gazella teste mindeneste' tetszett.
35.
Hogy nekem is a világot jelentse
kellett egy kis fejfájás és idő,
s hogy nem mondott le rólam, csak szerencse:
ahogyan a gyomok közül kinő
a virág is, szépül minden minő
iramban írom, s ha valami nem jó
mégsem, majd átsegít rajta a merlot.
36.
Amint az a nagy könyvben meg van írva
karácsonyra már egy pár lett velem
(hivatalosan ez a narratíva),
s ha van, akkor ilyennek képzelem,
ahogy a távolbeli szerelem
a láthatáron észrevehetően,
de köröttünk is már megjelenőben.
III. rész: Komolyra fordítva a szót
Ha engem szeretni helytelen, akkor nem vágysz a helyesre! - Johnny Bravo
37.
Kemény napok következtek, miközben
a hó is leesőben, bár meleg
mindig a levegő az ajka s köztem.
A holdfényben lebeg s szebb nem lehet
fehér sál, sapka arcán a keret
dércsípte piros bőrét eltakarva -,
az összes porcikája azt akarta.
38.
Tatjánának egy rövidke találka
elég volt, hogy az emlékezetes
vallomását Anyeginnek megírja,
ráhibázva: titkára érdemes.
Manapság módi csak a több pepecs,
időigényes a döntéshozás, s sok-
ba telnek a ki- és becsekkolások.
39.
A mi találkozónk sem így követte
a klasszikus sztorit, de nem vesz el,
bár más darab, maibbra hangszerelve:
ahol csak az tiéd, mit megeszel,
és amit adnak, mindent elveszel,
hol a gyengébb nem is igen és irtó
szexi és libabőrösen vadító.
40.
Hogy folytatásul mi lehet reális
már szinte csak énrajtam állana,
bár a viszontbelehabarodás is
ott a pakliban, amint fordul a
kocka s rezonál minden oldala
a történetnek: jöjjön a bohókás
édes-keserű összecsiszolódás.
41.
Közös lett a fogkrém, közös a szekrény,
s hogy lassan a pénztárca is közös,
amíg a dal végét hozná a refrén
(pislákol a remény: az örökös
kérdés a mosatlanról még ködös),
közös álomban cseresznyézve máris
arra ébredünk: közös lett az ágy is.
42.
A szám azért olyankor persze csendes,
amíg önmagától gazdára lel
a felmosórongy, a veder s a szennyes,
de máskor csivitel és megfelel
az összes terv, nem feledkezve el
az együtt töltött értékes időről,
amelyben test és lélek egyre dőzsöl.
43.
Felváltva érkeztek az összebújós
filmes esték és vacsoracsaták,
romantikus séták vagy épp a flúgos
bulik és fesztiválok. Odavág-
tunk - ha nem győzött épp a lustaság -
s a két feléről míg a gyertya átég,
kitartott a kacagás, móka, játék,
44.
autósmoziztunk lefóliázott
matt ablakokkal, majd másodnapon
keresve egy mezítlábas teázót
pihentünk - okkal - és bíztunk: vajon
azért nem untunk egymásra nagyon,
mert az együttlét szüntelen lefoglal?
S meglep egy csokibarna labradorral,
45.
akárcsak, ha ötszáz nyári nap férne
bele egy évbe, csillogó keret
lehetne az évfordulóhoz érve:
Szentpétervár adta a hátteret.
Utaztunk és voltunk - mérget vehet
bárki (Prága következett s Velence
tavasszal) - a szerencse két kegyence.
46.
Mikor természetben kirándulásról
van szó se megyünk a szomszédba, hogy
kivegyük a részünk a sátrazásból
s a túrazsákból. Bár a kedv is fogy,
ha közben az egészség meg lerogy',
de T. olyankor sem maradna távol,
kúrál s a lázam kezelve le ápol.
47.
Megtörtént persze az is rengetegszer,
hogy a megkezdett szinte gondolat
másik szájból ért véget, s mint a tenger
áradva nyert el újabb, fontosabb
mondatokat vagy épp alpontokat
a közösen megírt listánkba szőve
- s mindezt sziruppal vastagon leöntve.
48.
Ahogy félálomban mindenki érzi,
ha jobbik fele nézi éppen őt,
és e tekintet átjárja sebészi
pontossággal miközben testet ölt
a tapintat. Még elalvás előtt
hogy mi lesz a történet íve, tudtam,
jóban-rosszban, akárha Hollywoodban.
49.
Hiába nyugtat a totális összhang,
háttérben a rejtező részletek
s a lappangó kétely, melyre bár összank-
étot szerveznünk nem kell félnetek
jó lesz nézve a körülményeket.
A félelmekben elbuvó dilemma,
amelyre gyógymódot találni nem ma
50.
fogunk: a soros lépcsőfokra lépni
(eljegyzés, házasság és gyermekek)
a férfilétbe, még ha meg is éri,
fejest ugrani lazán nem lehet
(legénybucsút még hagyján, az mehet).
Össztűz zsarol, látatlanul kimondva,
minden mielőbb forduljon komolyra,
51.
ahogy a rémálomban utoléri
az embert a sánta felismerés:
megváltozik egy rész és megkisérli
átmenteni, hogy majd ne az egész
kerüljön tönkre, mégis egybenéz-
ve nem olyan egyértelmű a helyzet,
hogy összegében végül mibe telhet.
52.
Merjek felelősséget a nyakamra
emelni másokért, amíg saját
impotens orromig se látva tart a
sötétség s épp e témák tartanák
napirenden magát a félhomályt,
mitől talán a holnap is belészür-
külne a mába? Nagy döntés, nehéz ügy.
53.
A színes élet mindenképp befásul -
bízom, csupán rajtunk álló dolog,
tartsuk folyton szem előtt, tudomásul
- s tovább agyalni ezen sem fogok,
benyelnének az örvénylő sorok.
Nagy levegő és lánykérésre szánom
magam - a jobb láb máris a pedálon.
54.
Romantikusra véve a megoldást,
otthonra főztem, régi a recept,
a kedvence, cukkini töltve gombás
tejszines raguval. A tál felett
összekoccan a két pohár, melyet
legbecsesebb nedűmmel teletöltök
figyelve, közben rándul-e szemöldök.
55.
A válasza borítékolható volt,
az összeborulós vidám igen,
örömkönnyekbe lábadozva csókolt,
a jenki filmekben mint amilyen:
őszintén, tisztán és gyermekien.
Az érzelem felőlem is jelentős,
óriási a boldogság, de felhős.
56.
Miközben a kétség befészkelődött,
nehézkes a felülkerekedés,
szerencsére a hangsúly áttevődött
lassan a hétköznapjainkra és
segít a rutin, ha a hit kevés
s a vakolat repedni kezdne éppen,
nem pislogok szigszalaggal a kézben.
57.
Elűzve félelmeim, nyugtatólag
nem kutatom semminek az okát,
legyőz mindent az idő vagy utólag
saját magát, de ha mégsem, nohát,
felbontunk egy palack pinot noirt
vagy syraht, amit a pincében érek,
s ha nem lesz jobb, összeöntjük küvének.