Márai Sándor és Erdély
Ezt az érzést ismerem, én is hasonlóan vagyok Kassával. Ezt a várost sem lehet „megmagyarázni”. Aki nem ismeri, csak átutazik, megcsodálja a Dómot, szép házait, nem érezhet meg semmit a város titkából. Mindig mérges leszek, ha idegenek udvarias egyetértéssel, lanyhán dicsérgetik előttem Kassa szépségeit. Kassa nem „szép”, Kassának lelke, életmódja, titka van. Ezt csak mi tudjuk, akik ott születtünk. S még három várost emlegetnek így az odavalósiak, három magyar várost, melynek sajátos egyénisége és titka van, melynek varázsa alól nem tud szabadulni senki, aki megismerkedett egyszer e legendaszerű titokkal. Nagyvárad, Kolozsvár és Szeged ez a három magyar város. (Városok legendája)
Újabb bédekker kötettel gyarapodott az eddigi sorozat. Buda és Kassa, Itália és Amerika után az író egyik legkülönlegesebb szellemi-topográfiai kötődését mutatja be az Erdélyi emlék című kötet. Nem pusztán azért számít kuriózumnak, mert mindössze néhány évig járt Magyarország e tájait bebarangolni, hanem azért is, mert szorosan kapcsolódik Kassához való kötődéséhez is. Előbbi az 1938-as, 1. bécsi döntéssel került vissza az anyaországhoz, utóbbi az 1940-es, 2. bécsi döntés következtében. Felszabadulásnak éli meg ezt is, azt is, és különösen Kolozsváron, Marosvásárhelyen vagy Nagyváradon járva örömmel fedezi fel e városok szülővárosával való hasonlóságát, szellemi rokonságát. S hogy e történet nem csak egy elvarázsolt lélek felfedezéséről, örömeiről szól, az sejthető az ismert történelmi eseményekből: nagy árat kellett fizetnie a nemzetnek ezekért az ajándékokért. Ezzel párhuzamosan változik meg az író hangulata, nézőpontja is, melyeket jól tükröznek első naplójában vagy a Hallgatni akartamban lejegyzett keserű gondolatai.