Pályakép

1932 elején Rózsahegyi Györggyel, Boldizsár Ivánnal, Hegedüs Gézával és Rónai Mihály Andrással Névtelen Jegyző címmel irodalmi, kritikai lapot alapít, mely öt számot él meg. Áprilistól szerzője, 1934-től – Sík Sándor felkérésére, Boldizsár Ivánnal együtt –szerkesztőbizottsági tagja a Fiatal Magyarság című öregcserkész lapnak, mely a következő évben szociográfiai különszámot jelentet meg.

 

1933 – Először jelenik meg tanulmánya a Szekfű Gyula szerkesztette Magyar Szemlében.

 

1934 – Megalapítja, szervezi és vezeti a Fiatal Magyarság Szociográfiai Munkaközösséget.

 

1934 és 1935 között számos társadalomkutatással kapcsolatos előadást tart, szemináriumokat vezet; a munkaközösséggel társadalomrajzi felméréseket végez Tihanyban, a Sárközben, Kőteleken és Tardon.

 

1935 tavaszán – Sárközi György felkérésére – a Válasz hasábjain szemlét tart a magyarországi és a szomszéd országokra jellemző intellektuális erőviszonyokról. Augusztusban Németh Lászlóval, Keresztury Dezsővel és Boldizsár Ivánnal együtt utazást tesz Romániába. Bukarestben, a román falukutatás központjában meglátogatják a kutatást vezető szociológiaprofesszort, Dimitrie Gustit. Az útról A Vaskapun túl című kötetében számol be 1937-ben. Ősszel megkezdi tardi felméréseit.

 

1936 elején Kovács Imrével, Boldizsár Ivánnal és Péter Aladárral megalakítják a Szolgálat és Írás Munkatársaságot, melynek gondozásában (Cserépfalvi kiadásában) megjelenik A tardi helyzet. Az országos sajtóvitát kiváltó mű a könyvhét szenzációja lesz, díjat nyer a Magyar Társaság Falukutató Intézetének monográfiapályázatán.

 

1937 decemberében meghívják a Válasz szerkesztőbizottságába munkatársnak.

 

1938 Könyvhétre megjelenik a munkatársaság újabb könyve, a Cifra nyomorúság.

 

1938 és1939 között a Franklin Kiadó lektora, többek között Németh László munkáit szerkeszti.

 

1939 januárjában Sík Sándor felterjesztésére Baumgarten-díjjal tüntetik ki A tardi helyzet és Cifra nyomorúság című műveiért. Áprilistól – Pethő Sándor főszerkesztő felkérésére – a Magyar Nemzet belső munkatársa lesz. „Szellemi honvédelem” címmel állandó rovatot alapít a Magyar Nemzet vasárnapi számaiban. A MEFHOSZ kiadásában, „Magyarok könyvtára” címmel nemesponyva-sorozatot szerkeszt, itt jelenik meg Két pogány közt című Zrínyi-tanulmánya. Az év végére összeállítja a magyar szellemi élet ellenálló erőinek megszólaltatásra szánt évkönyvet, A szellemi honvédelem naptára1940-et.

 

1940 – Párizsból való hazatérésének nem mindennapi élményeit rögzítő cikksorozatát Illyés Gyula kezdeményezésére a Nyugat adja ki Összeomlás címen.

 

1941 – A Magyar Nemzet irodalmi szerkesztője.

 

1942 – Parasztok címmel (a magyar irodalom parasztábrázolás-változataiból és a nép ügyében felszólaló irodalmi művekből) antológiát jelentet meg a könyvhétre. A Nyugat kiadásában napvilágot lát a Szerelmes földrajz, melyet 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia Körösy Flóra-jutalommal díjaz.

 

1945 – Erdei Ferenc felkérésére elvállalja a Magyar Közlöny szerkesztését. Szeptembertől 1947 áprilisi kiválásáig felelős szerkesztőként illetve kiadóként jegyzi az új magyar értelmiség fórumának szánt irodalmi és kritikai szemlét, a Valóságot. Májusban a Nemzeti Parasztpárt hetilapja, a Képes Világszerkesztésével is megbízzák.

 

1946 – Londoni útjáról és a nemzetközi demokratikus ifjúsági konferenciáról cikksorozatban számol be az Új Magyarországban, élményei később Angliai vázlatkönyv címen könyv alakban is megjelennek.

 

1946 – Nyugati levelek címmel többszörösen cenzúrázott tudósításai jelennek meg a párizsi béketárgyalásokról az Új Magyarországban.

 

1952 végén Borsody Istvánnal és Cs. Szabó Lászlóval megalakítják Münchenben a Látóhatár Baráti Társaságot a folyóirat nyomdaköltségeinek előteremtésére. A megújult Látóhatár ill. az Új Látóhatár rendszeresen közli írásait.

 

1956. október 24. és december 28. között a Szabad Európa Rádió hullámhosszán napi rendszerességgel tájékoztatja magyarországi hallgatóit a forradalom nyugati visszhangjáról. Decembertől szerkesztője a forradalom menekültjeit tájékoztató politikai és irodalmi lapnak, a Magyar Szónak. A lap szellemi irányultsága körüli viták miatt 1957 márciusában szerkesztőtársaival együtt beadja lemondását.

 

1957 májusában a Magyar Írók Szövetsége Külföldön lapjaként – többekkel – útjára indítja az Irodalmi Újságot.

 

1958 őszétől a szövetség biztosított keretet a Magyar Könyves Céh (MKC) kiadványsorozat a megvalósításához is. Szabó Zoltán 1965-ig öt kötet megjelentetésében működik közre szerkesztőként.

 

1959 – Megjelenik a Kilenc költő antológia (MKC), melyhez bevezetőt is ír.

 

1960 elején Harmadik út címmel válogatja és bevezetővel látja el a bebörtönzött Bibó István történeti és politikai tanulmányait (MKC). Ez Bibó István első megjelent kötete, a kiadás pedig egyike a szabadon bocsátását sürgető kezdeményezéseknek.

 

1964 végén Cs. Szabó Lászlóval együtt a – Czigány Lóránt és Siklós István által alapított – londoni Szepsi Csombor Kör mentora lesz. Az Occidental Press kiadásában Washingtonban megjelenik a Szerelmes földrajz.

 

1977 februárjában főmunkatársként bekapcsolódik a párizsi Magyar Füzetekkiadványsorozatának szerkesztési munkáiba.

 

1978 – Megindulnak Bibó István Összegyűjtött Munkáinak kiadási előkészületei.

 

1980 áprilisában a Bibó érdekében tett gesztusai elismeréséül Bostonban megkapja a Bibó-díjat.

1984 – Ősök és társak címmel sajtó alá rendezi tervezett életműkiadásának első kötetét, de a kötet megjelenést már nem érte meg.

 

(Varga Katalin)