Cet ecetben

Contributors

Megszólaló

Ha utcátokba befut egy cet,

S van odahaza pici ecet,

Eceteljétek be egy picit,

S ciccegjétek neki: te cet! te cet!

S a cet biccent majd: „Nos, mi tetszik?”

S ha kéznél van kelepce, ketrec,

A cet becaplat, mert jólnevelt cet,

Cettint s elmond egy jó cet-viccet:

„Utazik a vonaton két cet ... –

Tessék mondani, felhallatszik,”

És telnek-múlnak majd a percek,

Míg poént nem tüsszent a cet: hapci!

Görögdinnye-torkába láthatsz,

Ha kitátja mint vörös kalickát,

S bár meglehet, csak puszta látszat:

Odabenn parányi szív pilinckál.

Ha elneveztél róla egy utcát,

A cettel verebet fogathatsz.

Mondjuk a Cet utca ötbe futsz át,

És a Cet utca hatban – lakhatsz.

Ne hecceljétek ó, e cetet,

Ha ódzkodik az óceántól!

Ó te szegény, balfácán cet,

Úszkálsz itt egy ecet-szeánszon!

Ecet, ecet, te, cet-kelepce!

S te cet, te cet, ki benn kalimpálsz – 

feladva most az ecet-lecke!

Pácban lehetsz, bár ez csak halpác ...

S ha megunjuk, a cet kacat lesz.

Cet volt, míg nekünk jónak tetszett,

S lesz belőle – csak még egy percet! – 

Fecnikre tépett kis papír-cet.

Utóirat

Cet voltam én is – ától – cetig!

S lett ecet ott, hol óceán volt,

S most visznek vissza e kis cetlik

Cethazámba – ecethazámból.

KIS CET,

JÓ CET,

JÓ, HA

TETSZETT!

 

Műfaj:  vers