Sárával a tengeren

Contributors

Megszólaló

A nap óriás, réz-arany gong. 

Siessünk,

azonnal indul Korfura a komp.

Színes szoknyában elöl trappol Sára, 

alig érünk szuszogva, loholva nyomába.

Körben a nagy hegyek lusta óriások,

terpeszkedve nézik: az apró emberhangyák

zajongva szállják meg a tenger partját – 

széles, zöld hátukon a kék, nagy eget tartják.

 A motor már zúg,

 nincs egyetlen zug

 a hajón, mi ne remegne.

Felhúzzák a súlyos,

hatalmas vasmacskát. Előre!

Felkúszunk a vaslépcsőkön,

fel a szeles tetőre.

A part lassan a tengerbe veszik.

Ilyenkor a hullámok

azt a sok földet megeszik? – kérdi 

Sára. – Ezek szerint nem fogunk már

hazatérni soha-soha szép hazánkba?

De máris huncutul nevet,

sirályt zsömlével etet.

Jaj, nézzétek, a tenger meg

hajónk mögött szétrepedt!

Eszed tokja 

– dörmög Judit –,

majd az a sok nagyhátú hal

a repedést összetolja.

Parancsnoki hídon állunk,

remeg kezünk, fejünk, lábunk,

Sára bőszen tiszteleg.

Szembe jön egy másik hajó,

kéményéből füst tört elő,

nyomában sós, fátyolkönnyű

tengerharmat permetez.

Figyeljétek, elmondom, hogy mit látok!

Cápa eszik kétméteres kolbászot

lent a mélyben,

víz alatti, homályos-nagy örökéjben.

Mit láttam? Eliramlott

százkét delfin alattam.

Táncot járnak csikóhalak,

hátukról verejték szakad,

látok három nagy murénát,

korallok között arénát

építgetnek türelemmel.

Mit nézek? Bizony, öt-hat

jegesmedve dézsmálja lent

a mézet ...

Mondd csak, Sára, nem lehet,

csak kitaláltad az egészet?

Elfordul. Hát jó, rendben. Ha

így állunk, nem mesélek.

Pedig, hogyha tudnátok,

milyen szép és bonyolult a 

tenger mélyén az élet ...

Előtűnik Korfu partja,

várak, tornyok, kereszt rajta,

felderül most Sára arca:

– Figyeljetek, és elmondom,

lent a tenger mélyes-mélyén

fölemelt két erős karral

ezt az édes kis szigetet

a százfejű sárkány tartja ...

S nevet – ragyog Sára arca ...

 

Műfaj:  vers