Egy közös dal emléke

Avar     kápolna     dombtető

Széljárta melankólia

Hogy múlt legyen a múlt idő

Először el kell múlnia

Hogy rátaláljon ez vagy az

Kivárni mint a múmia

Még négy-öt hónap és tavasz – –

  *

Négy-öt ha év is az se sok

De nem vagy ott de nem vagyok

Mi ketten csak ma és csak itt

Ez a nagy fény még megvakít

Szerencse hogy a nap lemegy

A vízen ott sötétlik egy – –

Már nem     Sehol se

                                   Már soha

Széljárta melankólia