Utolsó futam

Contributors

Megszólaló

Tömött hársfalomb, kavicsok, villogó üvegtörmelék.
A fű közt gyűrött pipacsok, málladozó papírszemét.
Forgalom dübög, út remeg, vadul vágtázik egy motor,
mögötte sínek fénylenek, két kopott vagon rostokol.
 
A hangszórót rozsda eszi a ledőlt kerítés mögött,
a lépcsőt lengő fű lepi, a romlás már kiütközött.
Megfülledt májusi meleg, az ultramarin zeniten
fényes böglyök keringenek: Héliosz fogata pihen.
 
Egérárpa, vadzab suhog, hersegeti a könnyű szél,
kis, kormos portölcsér forog a korlát szegleteinél,
járnak mögötte ideges, nyúlánk-szép ügetőlovak,
sörényük, farkuk lengedez, míg hányják-vetik magukat,
 
körbejárnak a zárt karám hosszában, figyelve, ahogy
a mord hajtó káromkodik, s a sárga szurkiba befog.
A pálya vár, a búcsúkör. Túloldalt, ott a fák alatt
a Kerepesi temető lórajongói alszanak,
 
a holtak már minden pata külön ritmusát ismerik,
a friss lótrágya illata leszivárog a csontokig,
de nem lesz több ilyen tavasz, költözik hely, tét, befutó,
a hársak rábólintanak, jön láncfűrész és markoló,
 
a kormos portölcsér forog, felröpíti a lovakat,
a hangszóró szól: indítás, starthoz, az utolsó tavasz,
megrándul nyugtalan fejük, kapálnak hosszú lábaik,
sörények, szügyek és paták, a levegőben mindenik,
 
itt soha többé, lóganék és pipacsszirmok hullanak,
starthoz, el innen, tét a hely, itt csak a befutó marad,
a motorok, a mozdonyok, patkószegek föld alatt,
a tiszta, új nagyáruház, a benzinszag, a hullaszag.