Visszaút az időben

Contributors

Megszólaló

Mikor rézgyűrű voltam, tűzbe dobtak.

Mikor vak macska, felmosóvödörbe.

Király voltam, hóhér kezére adtak.

Övcsat – ötezer évre lemerültem a földbe.

Esernyőnyél karokkal, golyvás nyakkal guggoltam

a sárszínű folyónál, legyek felhőiben.

Kövön lepényt sütöttem egykedvűn, míg a holtak

százszámra úsztak el a napban égő vizen.

Öregasszony is voltam, csak ődöngtem egész nap

hálóingben, a falnak sérelmeim soroltam.

Rablók orozták el megsárgult kombinémat,

fél paprikámat, míg gyufát vettem a boltban.

Égő házban vizesdézsába fúltam.

Az ütközetben otthagytam a lábam.

Zsarnok anyám árnyékában fakultam.

Disznók faltak föl egy parasztudvar porában.

Mindig sűrűbb sötétekbe fúródtam.

Egész az idő pereméig estem

– mintha vonatból éjjel, nem láttam már, csak szórtan

derengő létezőket, de még ott is kerestem

a célt, okot vagy bűnt, ami miatt, de végül

ott sem volt semmi, csak valami fal.

Azon túl csak a semmi, azon innen a kék űr

lassan kiégő csillagaival.

 

Műfaj:  vers