Nagymonológ

Contributors

Megszólaló

Eljön megint a franciák uralma

A Nagy Lovagság újra meghatódik

És elkísér egy újabb rossz királyt a 

Szentföld felé, de félúton csatázik

S az Elveszíthetetlen Ütközetben

Mindenki meghal, ők s az ellenségük

A földön ezzel egyidőben annyi

Derül ki majd, hogy dörgött és esett az

Éjjel: a prognózis szerinti keddre

Eljött megint a franciák uralma. 

A franciák alatt a múltat értjük

a Gótikát, az Ancient, a Terrort

Megismételhetetlen stílusukban

Ahogy csak egyszer élt és halt az ember

A Gótika, az Ancien, a Terror

Alatt viszont a Templomot, az Udvar

Kertjét s a szörnyű Gázkamrákat értjük

És egyszer elfelejtjük. Itt a vége.

A kert, a templom és a kamra egyszer

Csak jó meleg vasárnap déli fényben

Érinthetetlen pó-vidéki ház lesz

Az udvarán öreg pap-arcú autó

S 1938, örökre

Az édesanyánk születési éve

a nagy merőkanál a húslevesben

Ebéd előtt egy hosszú percre eltűnt.

Egy hosszú délután elébe nézünk

Jelek most nincsenek, lecsillapultak

És nem borzongunk, hogyha éjszakánként

Az egészségünk lombja zúg a szélben

Mert mi lettünk az erdő, és a házban

Csak egy üres képernyő zúg, a tenger

Az emberélet útjának helyén

Egy nagy, sötétlő allé és a semmi.

 

Műfaj:  vers