Író, irodalomtörténész, műfordító. A budapesti egyetem magyar–német szakán végzett, 1907-ben doktorált. A Thália Társaság egyik alapítója. 1912-ben Párizsban a Sorbonne és az École des Hautes Études Sociales ösztöndíjas hallgatója. 1919-ben francia irodalmat tanított a budapesti egyetemen és szerepet vállalt az Országos Tanáregyesület valamint a Nevelőmunkások Országos Szövetségének munkájában. Emiatt a Tanácsköztársaság bukása után elveszítette tanári állását.
A Dante könyvkiadó lektora, 1939-től az Új Idők Irodalmi Intézetének munkatársa, majd igazgatója volt. A német megszállást Kisbaconban vészelte át.
1945-től a kolozsvári egyetemen tanított, emellett a Magyar Színház dramaturgja és rendezője, a Kamaraszínház vezetője volt.
1947-től 1962-ig az ELTE tanára, 1963-65-ig a Magyar irodalmi lexikon főszerkesztője volt. Közel kétszáz művet fordított a francia, az angol és a német irodalom jeles alkotóitól.
