Vörös csík, vékony vérfonál (részletek a ciklusból)

Contributors

Megszólaló

(Az út idáig)

Ezek az erdők, ezek a hajlatok,

a domboké, a régi házaké,

ezek a sáros utak, melyeken

döcögve végighajtotok.

Ezek a megdőlt temetők, s egy-egy

kopár keresztfa, szalagdíszben.

A felhők is így, amint

pántlikásan lebegnek a megfeszített

Lengyelország szemén és vállain.



(Félek, ez az)

Fehérbársony denevérek

leterítik a hernyótalpast

Lengyelország csörgedez bennem

Częnstochowa és Oświęcim,

porhanyós a másvilág – hiszed?

csonttollat növeszt a vállad

ölembe tér a denevér

irtózom vaksi bársonyától

a karmok járkálnak bennem

szállok húsz ország légterében

forró havat fröcskölök szét



(Beszélnél, torkodra ostya tapad)

Léten innen voltam még, benned, Anya.

Mikor a szappant temettétek. Kis kör

a barakk mögött. Mind bűzösek voltak.

Iszonybüdös. Az emberszappan

kimosta a Föld hasát,

sok temetetlen holtat.

Kioldotta a füveket, térdeket.

Kioltotta a pitypang lázvirágját.

A szürke mosószappan.

Elsirattad, zokogva érintetted

Őket.



(Szép, szomorú ország)

Mint egy bárány, iszamos.

Vérzek lengyelül, zsidóul,

e folyóval úsztatok.

Kereszten gyilkosság nyoma.

Botrány földeken, kapukban,

táborsövényen, figyelek.

Kémény vagyok és füst vagyok,

a vetett földön utazom.

Reneszánsz, barokk. Angyalom.

El nem fogyóval.

Aki el.

 

Műfaj:  vers

Szerzői jog:  Jelenkor Kiadó