Rossz églakó lennél

Contributors

Nem látok mást, csak a testedet látom,

birodalomnyi hajadat szélben és betegágyon;

nem ismerek mást, csak amit te szerethetsz,

amit a gyors napokból magadhoz közel engedsz.

Üvegcserép a dombon a sár fölé téged vetít,

lekicsinyített égben jársz, sétáltatod a szemeid,

madár- és felhő-forgalomban sutább vagy, mint a Nagykörúton,

rossz églakó lennél s ezt én már régen tudom.

Bokádhoz vadfű illik, vadmályva, mátrai gyom,

kőfolyás, vízfolyás, parázna bazsalikom,

földön fetrengő harangszó, nem amely szélbe temet.

Ágyadba tudsz te csalni katicabogarat s csipkézett tölgylevelet.

Nincs nálad nekem valóbb, nőneműbb test, nőneműbb mosoly,

nomád maradtál, mint a szél s nászéjszakázó kökénybokor;

ha meztéláb holnap fűre lépsz, bársonyos leszek belül

s mit bánom én, hogy a világ szálkásodik vagy ércesül.

Háború készül újra, mozdulnak már a jövendő romok.

Sötét szemüveget visel az ég is, mint a puccsista tábornokok,

de ha golyókkal kell is együtthálnunk, ott leszel velem,

ott virraszt majd a kezem lüktető nyakereden.