Contributors
Megszólaló
Bejárnám a világot veled,
Corso,
idő kisiklatója,
huszadik század vagánya.
Csíkos trikód emlékeztet a rabruhára,
költészet megszökött fegyence,
házasságtörés apostola.
Gyerünk, rángasd föl tornacipődet,
irány a Hold,
a Szahara
s jókedvünk fővárosa: Spoleto!
A Dóm téren éjszaka van.
Márványkockák úszkálnak a sötétség poharában,
mint kesernyés whiskyben
a jégdarabkák.
Hajtsuk ki a várost egy ivásra!
Menotti nem zenét szerez ma,
estélyre hív,
kertjében milliomos szajhák
várják a költészet
vasvillás szatírjait –
Corso,
vasvilla a kezed,
lángszóró a szád,
szebben tudsz káromkodni,
mint imádkozni a pápa,
gyere, csapjunk valami botrányt éjszakára.
*
Autót lopni jó lehet,
ha már halhatatlanságot nem lehet,
s konzervdobozzal harangozni,
ha már Krisztus lábával nem lehet.
*
Játsszunk – Te szeretsz játszani:
szúrjuk ki egymás szemét,
talán kedvesebbek leszünk így,
mint akik mosolyognak.
Bombáidat üssük föl tükörtojásnak
s Európa új szakácsművészetért rajonghat.
*
S hülye! hülye! – üvöltsük oda
a Jegesmedve-Szenátornak,
a kormányfőknek, kik a hétvégét
egy ágyúcsőben töltik.
Ó, hétvégék!
ó, vasárnapok!
ó, Fehér Házak! Parlamentek!
csigaházatokból mindenütt
tankok másznak elő
s nyálkás nyomukon hanyattvágódnak a költők.
Hülyék! hülyék! – üvöltsük oda a költőknek,
akik hanyattvágódnak,
nem érdemlik meg a kenyeret,
a nőket,
nem érdemlik meg a halált.
*
Motyogtunk már annyiszor
fönségesen,
hogy dagadt tőle a szánk.
Corso, süllyesszük el a nyelvünket,
akár egy anyahajót.
A röpködő égi hárfákat
csörömpöltessék mások,
a Saturnus-dobot verjék a marslakók.
Minden megtörténhet velünk,
ha maradunk,
minden, ami már megtörtént velünk.
Gyerünk,
mi legyünk az a menet,
amely elcsavarog mindenfelé,
hazát cserél, hogy a másikét megszeresse,
aláírja a tengert, mint valami képeslapot
s megpihen a városokban,
hogy a városok is megpihenjenek
s nem kér kegyelmet,
ha pörbefogják azért a vonulásért,
amit a hetedik napon megszeretett.
Audio file