1. szekció: Nagy László költészetének poétikatörténeti előzményei
Gintli Tibor (ELTE): Ady Endre és Nagy László költészetének kapcsolatáról
Tverdota György (ELTE): Az örök hiány köszörűjén – Nagy László és József Attila
Ha József Attila és Nagy László kapcsolatáról beszélünk, kiindulópontként közmegegyezés-szerűen a költő utódnak a nagy előd előtt tett jól ismert tiszteletadásait idézzük föl. Az első 1955-ben, a költő 50. születésnapjára készült Az örök hiány köszörűjén, a másik József Attila! című 1964-ben született, Juhász Ferenc József Attila sírja című kompozícióját követően. Elég, ha csak a kánoni helyet kijelölő részletet emeljük ki a költő nevét felkiáltójellel záró versből: „Tudtad, tudom én is: / a nagy: te vagy”. Nem jelent ez kevesebbet, mint hogy az eligazító támpontot az alkotó ereje teljében lévő Nagy Lászlónak József Attila jelentette. Fel kell tennünk a kérdést: Egységben látható-e a két költő, és ha igen, hogyan?
Szénási Zoltán (ELTE HTK ITI): „Tünődő ember lelke: írás” – Nagy László költői életművének tudományos szövegkiadási lehetőségeiről
Nagy László születésének centenáriuma a várhatóan megélénkülő recepció kontextusában jó alkalmat kínál arra, hogy megkezdődjenek a költői életmű kritikai kiadásának előkészületei. A szövegkiadást megelőzően szükséges a kéziratos hagyaték és a nyomtatásban megjelent művek hiánytalan és pontos számbavétele; ez az előkészítő kutatás lehetőséget ad az életmű jellegének felmérésére, az annak megfelelő tudományos szövegkiadási metodika meghatározására és közlési terv kidolgozására. Babits Mihály versei kritikai kiadásának tapasztalatai alapján előadásomban azt szeretném bemutatni, hogy az olyan komplex, kéziratos és nyomtatott szövegkorpusszal rendelkező életmű tudományos szövegkiadása számára – mint Nagy Lászlóé is – milyen korszerű lehetőségek kínálkoznak.
Radics Péter (MNMKK PIM DIA): „Digitális halhatatlanok” a világhálón. Nagy László életműve a PIM online szolgáltatásaiban
Nagy Lászlót a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) akkori tagjai 1999-ben, mások mellett Pilinszky János társaságában választották a virtuális testület posztumusz tagjává. A következő években, az akkori jogutóddal és Vasy Gézával, Nagy László monográfusával szorosan együttműködve, elkészült és az internetre került a digitális összkiadás: az összegyűjtött versek mellett a műfordítások, prózai írások, interjúk szinte teljes köre.
Az 1998-ban alapított, a Petőfi Irodalmi Múzeum által működtetett DIA küldetése, hogy a tagok életművét ingyenesen közzétegye az interneten (dia.hu). Ma már több mint 150 jelentős alkotó jogdíjas művei érhetők el, javított szövegkiadásban. Olvasásnépszerűsítési programként kortárs és klasszikus magyar irodalmat szolgáltatunk egy olyan korban, amikor a kultúra jelentősége visszaszorul a társadalomban, a közoktatásban; a falvak, kisvárosok könyvesboltjai bezárnak, a határon túli könyvterjesztés leépül. Sok olvasó számára ez az egyetlen lehetőség, hogy kortárs szépirodalmi szöveghez jusson. Célunk egyezik Nagy László alkotói örökségének szellemével.
2. szekció: Műfordítások, európai minták
Földváry Kinga (PPKE): Nagy László Dylan Thomas-fordításai és illusztrációi
Nagy László műfordításai között az angolszász költészet nem tűnik dominánsnak, azonban néhány megjegyzés a szerző tanulmányai és önéletrajzi írásai között azt sugallja, hogy mégis éppen a Brit-szigetek költői között volt néhány alkotó, akikkel szoros rokonságot érzett. Közéjük tartozott a walesi Dylan Thomas, akinek Nagy László hat versét fordította le, de írt róla rövid tanulmányt is, készített portrét és versillusztrációkat, sőt, önéletrajza szerint egyenesen azért tanult angolul, hogy William Blake és Dylan Thomas verseit tolmácsolni tudja. Előadásomban ezért annak próbálok utánajárni, hogy a walesi költő művészetének bármilyen hatása tetten érhető-e Nagy László írásaiban.
Rálik Alexandra (SZTE): Hátranéz-e Lót felesége? - A hagyomány rétegei Nagy László lengyel és orosz műfordításaiban
Nagy László műfordítói munkásságára visszatekintve nem túlzás azt állítani, hogy a bolgár költészet mintegy beárnyékolja a más forrásnyelvekből is építkező szövegkorpuszt. Amellett, hogy az Életem című önéletrajzi írása szerint is épp azért vált az orosz szakra, hogy Jeszenyint fordíthasson, a vele kortárs lengyel szerzők műveit magyarra átültetve valós párbeszéd is kialakult a költő és lengyel pályatársai között. Előadásomban azt vizsgálom, hogyan mutatkozik meg ez a sokágú, az irodalmi tradíciót is megszólaltató dialógus az életműben: a lengyel és orosz, köztük kiemelten Wisława Szymborska, Zbigniew Herbert és Jeszenyin verseinek fordításai, valamint a költő saját versei között.
Jánosi Zoltán (MMA): „A Mindenség nekem beszél” – Nagy László és a világirodalom kapcsolatáról
Nagy László költői és műfordítói tevékenységének a világirodalomhoz kapcsolódásáról irodalmi köztudatunk jórészt a bolgár műfordításait, valamint a García Lorca-, esetleg a Dylan Thomas-átültetéseit tartja számon. Jóval kevesebb az ismeret lírája szélesebb körű egyetemes forrásairól és költészetének a kortárs világirodalomhoz kötődéséről. Az sincs kellőképpen tudatosítva, hogy külföldön megjelent versei alapján milyen képet alkotott róla az idegen nyelvű kritika. Az előadás Nagy László művészetének ezekre a vonásaira kíván rámutatni, vázlatszerűen érzékeltetve azt a jelentőséget is, amelyet a költő a világirodalom folklórt és mítoszt integráló, identitáskifejező mozgásirányainak értékhelyén betölt.
Schein Gábor (ELTE): A cigány költészet és Nagy László lírájának kapcsolata
3. szekció: Nagy László költészetének társadalmi kontextusa
Falusi Márton (MMA): A nyitott mű esztétikája Nagy László költészetében
A magyar költészet történetét írók Nagy László szemléletmódját kétféleképpen ragadják meg, ami álláspontom szerint felülvizsgálatra szorul. Vagy az eszmetörténeti fontosságát hangsúlyozzák, s ebben az esetben háttérbe szorítják poétikai invenciózusságának vizsgálatát; vagy pedig irodalmon kívüli szempontnak állítják be eszmetörténeti jelentőségét, s erre hivatkozva, rendre egy elavult szemléletmód stílusjegyeit veszik számba a versek elemzésekor. Előadásom azt igyekszik bizonyítani, hogy az az értelmezői stratégia sem képes a magyar eszmetörténeti kódok meghaladására, amelyik éppen ezt a célt tűzi maga elé; ugyanakkor az eszmetörténeti fontosság és a poétikai invenciózusság két olyan mozzanat, amelyek élesen nem választhatók el egymástól. Ekként Nagy László lírájában figyelemmel kell lennünk a társadalompoétikai és a poétikai hatásmechanizmusok összefüggéseire, ami korántsem egyedi jelenség a magyar költészettörténetben.
Borbás Andrea (MNMKK PIM): „Leveleket kell írnom” – A levél, mint egodokumentum Nagy László életművében
Nagy László 1975. február 14. és 1978. január 29. között vezetett naplót. Általa írott levelek azonban már az 1950-es évek közepétől maradtak fenn, s naplójában több ízben is említi levélírói tevékenységét, 1975. május 4-én például így: „Írtam 10 levelet, közben megfájdult a gyomrom.”
Előadásomban egyrészt Nagy László levélírói identitásait mutatom be: milyen címzetti kört szólít meg, a címzettekhez illeszkedve mely témákat vet fel, s milyen szerepek mentén születnek meg leveleinek szövegei. Másrészt összehasonlítom a leveleket és naplókat; vajon a kétféle egodokumentum közül melyik milyen kapcsolati hálót rajzol ki, s melyik tekinthető hiteles önleírásnak.
Rózsafalvi Zsuzsanna (MNMKK PIM): A Nagy László szerepe a Béres József-perben
Béres József a hetvenes években fejlesztette ki híressé vált találmányát, a Béres Cseppet, amelyet számos neves magyar alkotó – köztük Nagy László, Sánta Ferenc, Illyés Gyula, Déry Tibor, Csoóri Sándor, – is használt és nyilvánosan méltatott.
A kutató emberi és társadalmi küzdelmeit Kósa Ferenc egy dokumentumfilmben is be kívánta mutatni, ám a filmet politikai okokból betiltották, hírzárlat alá került, és tíz évre „fekete dobozba” zárták.
A Béres-ügy azonban nem tűnt el: a csepp használata terjedt, sokan gyógyulásukról számoltak be, és ismert értelmiségiek – élükön Nagy Lászlóval – kiálltak Béres mellett. Nagy László Elhúllt bolondok nyomán című verse a hatalommal szembeszálló, igazságkereső emberek dicsérete lett. A költő újságcikkben is meg akarta írni gondolatait a készítményről, de írásai nem jelenhettek meg. A fennmaradt kéziratváltozatok, melyekről előadásomban beszélek, hűen tükrözik Béres József ügye iránti elkötelezettségét.
B. Kiss Mátyás (ELTE): Hipermodern archaizmus – Bartók-visszhangok Nagy László és Szilágyi Domokos poétikai párbeszédében
Szilágyi életműve ezer szálon kötődik a Nagy László által kialakított líranyelvhez. E két szövegkorpusz kapcsán gyakran merül föl a „Bartók-modell” fogalma. Ám e megjelölés maga is egy történeti problémakör része: az irodalmi Bartók-kultuszé. Előadásom első részében röviden bemutatom a két költő találkozásait, majd Bartók-verseiket az irodalmi kultusz kontextusában helyezem el, hogy a költemények sajátos Bartók-képeire és zeneértelmezéseire kérdezhessek rá. Ezután az életművek textuális párbeszédére, s a kortársak által „hipermodernnek” érzékelt szövegmodell kialakítására térek át, mely Szilágyi életművében elválaszthatatlan a Bartók- és Nagy László-párhuzamoktól.
4. szekció: Kortárs képzőművészet, vizuális költészet
Révész Emese (ELTE): Nagy László, a képszerkesztő
Az Élet és Irodalom a hatvanas évektől a kortárs grafika meghatározó nyilvános fórumává vált. Döntő része volt ebben Nagy Lászlónak, aki a képzőművészetben (is) járatos íróként 1959-től haláláig látta el a képszerkesztői feladatot a lapnál. A visszaemlékező képzőművészek egyetértenek abban, hogy Nagy László személyes aktivitásának és közbenjárásnak köszönhetően vált az És képzőművészetileg is meghatározó orgánummá. Előadásomban igyekszem rekonstruálni képszerkesztői munkájának metódusát, az illusztrációk elemzése révén pedig konkrét példákkal feltárni Nagy László képválogatásának stiláris hangsúlyait, helyét a korszak grafikai művészetében.
Bartal Mária (ELTE): Nagy László képverseiről – Seb a cédruson, Húsvét és Önarckép a MNMKK – PIM NL kézirattári hagyatékában
A PIM Kézirattárában letétbe helyezett hetvenes évekbeli kézírásos verses füzetek többek között Nagy László Seb a cédruson, Előre, Kés, Húsvét, Önarckép és Államilag engedélyezett magán-mén című képverseinek különböző szövegváltozatait is tartalmazzák. Az előadás e képversek genetikus kritikai kutatásához szeretne hozzájárulni, elhelyezve ezeket az intermediális kísérleteket a hetvenes évek vizuális költészetének hazai és nemzetközi kontextusában.
Madár Mária (MNMKK PIM): Nagy László és Kondor Béla képzőművészetének kapcsolódáspontjai
Közismert, hogy Nagy László több kötetét is Kondor Béla (1931-1972) grafikus illusztrálta, barátságuk is köztudottá vált Kondor halála után. Azzal kevesebbet foglalkoztak, hogy Nagy László mit tisztelt Kondor képzőművészetében és mire utalt Csoóri Sándor „testvér-tehetség” fogalommal kettejük tekintetében. Az utóbbira keresve a választ előadásomat három fókuszpont köré építem. Első az ikonok világa, mely mindkettejük képzőművészetében fellelhető. Második az illusztrációk, melyet mind Nagy és Kondor is űzött. Munkásságuk közötti hasonlóságok és különbségek vizsgálatához Dylan Thomas illusztrációikat elemzem. Harmadikként az ikonokhoz visszatérve, de már a költészet terepére átlépve Nagy László 1977-es Kondor festményeihez írt verseivel és interpretációs kérdéseivel foglalkozom.
Géher István László (KRE): A tükörbe írt versek (Nagy László: Hét vers Kondor Béla képeihez)
Az előadás Nagy László 1977 novemberében írt versciklusát elemzi. A hét ekphrászisz a Kondor Béla öt éves halálévfordulójára írt versek motívumhálóval, a képekkel párbeszédbe lépő nyelvi gesztusokkal épít nyelvi ikont, a nyelvi vállalkozás tétje az ikersors-teremtő titokzatosság. A látszólag szabadversben írt verssorok kaotikusan rendezett ritmikai mintázatukban, mag- és héjszerkezetükben, motívumaikban a tükör-szerkezetek különféle változatait demonstrálják. Az esszé ezeket a tükröket vizsgálja a Tükör folyóiratnak írt, sorstükörbe írt versek vizsgálatán keresztül.
5. szekció: Nagy László poétikájának nép- és tájköltészeti vonatkozásai I.
Csörsz Rumen István (ELTE HTK ITI): Hasítsd fel selyemingem – Nagy László népköltési fordításai
Népdalfordításai nélkül Nagy László életműve aligha értelmezhető hitelesen. Formai és tartalmi értelemben szoros szálak fűzik saját verseihez, világfelfogásához. Vajon mennyiben egyediek ezek, hogyan kapcsolódnak az előzményekhez? A délszláv (elsősorban a szerb) népköltészet a 19. század eleje óta allegorikus formában képviseli a világirodalom színpadán a szájhagyomány erejét, tömör vagy formuláris szókincsét, s ezzel fordítók és átköltők sokaságát ihlette Goethétől napjainkig. Nagy László hozzájuk éppúgy kapcsolódik hatalmas terjedelmű műfordítói korpuszával, mint magukhoz a népi forrásszövegekhez. Egy hagyománylánc részesének tarthatjuk, ám a különleges feladat koronként más megoldásokat kíván, s máshogyan tart kapcsolatot az irodalmi és köznyelvvel. Az előadás arra keres válaszokat, miként találkoznak e szempontok Nagy Lászlónál, hogyan született saját népdaltónusa? A címadó sor ars poetica értékű; a közismert Sólyom-ének részlete, amely azonban a határpontot jelzi a fordító és az autonóm költő világa között: a népdal és a bolgár ritmusvilág ihletét Nagy László saját szavaival önti formába.
Tari Lujza (ELTE HTK ZTI): A szülőföld nyelve és zenéje. A népdalgyűjtő Nagy László
A népköltészet felfedezésében köztudottan nagy szerepet játszottak a költők, írók. A XIX. század végétől Európában többnyire már képzett zenészek, etnográfusok gyűjtöttek népdalokat. Idehaza az írók közül Móricz Zsigmond a XX. század elején még jelentős népköltészeti gyűjtést végzett, de Bartók, Kodály és tanítványaik fellépésével az íróknak, költőknek már nem kellett vállalniuk e munkát.
Ezért is kivételes a század második felében Nagy László költő, műfordító, képzőművész 1959-ben szülőfalujában és környékén végzett népdalgyűjtése. Nagy László népzenéhez kötődése korának költőtársaihoz képest is mélyebb. Zeneismeretéről, Bartók iránti tiszteletéről több írása tanúskodik, s a magyar és más népek népi költészetről írt esszéivel, tanulmányaival is messze kitűnik.
A gyűjtőtárs, Víg Rudolf népzenekutató által magnetofonra vett anyag a gyűjtést követően bekerült az MTA Népzenekutató Csoportjába, s lekottázásuk is megtörtént. Nagy László azonban külön is leírta a szövegeket, melyeknek különös jelentőséget ad, hogy a dalok szövegeit nyelvi dialektus szerint pontosan jelölte. Az előadás célja a költő e nem közismert gyűjtőmunkájának a bemutatása.
Sebő Ferenc (LFZE): Nagy László és a bolgár (nép)költészet
6. szekció: Nagy László poétikájának nép- és tájköltészeti vonatkozásai II.
Tolcsvai Nagy Gábor (ELTE): Líra az elemi népi tapasztalásból. Nagy László lírapoétikájának népi alapjai
Az előadás Nagy László lírapoétikájának népi eredetű nyelvi alapját mutatja be. A nyelv ismerete nem kis részben (de nem is teljesen) a világ ismerete. A nyelv perspektiválja a világ megismerését a nyelvet beszélő közösség kultúrájának megismerési módjai által, de nem teljesen szabadon, hiszen vannak egyetemes megismerési és nyelvi konstruálási minták Nagy László költészetében a népi vagy népies beszédmód nem pusztán a nép (a földműves nép) lírai, érzelmileg átélő képviselete. Sokkal inkább a magyar népnyelv (általánosított értelemben vett) sok évszázados világmegismerésének és nyelvi világkonstruálásának a mélyrétegeit juttatja szóhoz: a lírai beszélő legbelső tudásaként ezen a nyelven szólal meg. Ebben a regiszterben a népi kategorizáció archetipikus rétegei kerülnek felszínre (például születés, élet, halál; ég és föld; test, testrészek; színek: fehér, piros, fekete, zöld; tűz, hamu; hó, vér), jóval bármely hagyományos motívumalkalmazás előtt. A versek beszédmódjának mélyebb rétegei közé tartozik az ősi földműves tapasztalat (amely nem tartalmaz modernizált reflexivitást), a folklór képi világa és a bibliai példabeszédek természeti, azaz közvetlen tapasztalati alapja, visszafolklorizálódott alakban.
Nagy László poétikájának meghatározó összetevője a növényi és állati létezés humán szemléletű közvetlen és allegorizáló észlelése, megértési kísérlete, mindig hangsúlyosan személyes nézőpontból és a szintén főképp népi eredetű verselés. Így például a metaforák forrástartományainak elemi természeti alapja, a közvetlen tapasztalat, az érzékelés mentális leképezései és azok szintén közvetlenül metaforizáló, kiterjedtebben allegorizáló rendszere, hálózata a teljes életművet átfogja. A mitikussá növelt természeti tényezők példázatszerű jelenségeinek és a lírai beszélő hozzájuk való viszonyának a poétikai megformálása adja az egyenes, közvetlen, természeti tapasztalatokon alapuló elhatározott célelvű cselekvés és annak morálja lírai beszédmódját. Ez a nyelvi összetevő más nyelvi regiszterekkel (többek között a kortárs szlenggel és irodalmi intertextusokkal) szintézist alkotva érvényesül Nagy László költészetében.
Az így nyelvileg megalapozott lírai beszéd tudja lehorgonyozni az etikai tisztaság abszolút igényét. Így épül ki az egyéni, személyes létezés mint meglét kettős lírai artikulálása: az egyszerre vallomásos és képviseleti beszédmód. Ugyanakkor maga a lírai beszélő önmaga létére ontológiai értelemben nem kérdez rá. Az ehhez a megformáltsághoz kötött poétikával Nagy László lírája karakteresen különbözik a kortárs költészet más irányaitól, a népinek mondottaktól is. Az előadás a fent röviden összefoglalt poétika nyelvi változatait az életmű szakaszaiban mutatja be, a kognitív poétika és az irodalmi hermeneutika keretében.
Nemes Z. Márió (ELTE): „szülőhelyemnek szótlan konoksága” Nagy László tájköltészete
Előadásomban Nagy László költészetének tájábrázolását szeretném megvizsgálni. Az a működés érdekel, hogy hogyan reagál a népi szürrealizmus metafizikus, szó-centrikus költészete a természetre mint non-humán ágensre, hogyan próbálja azt tájjá – esztétikai egységgé – kényszeríteni. Ebben az összefüggésben mindenekelőtt a dunántúli tájversekre koncentrálok, ez a választás egyben lehetőséget nyújt a pannonizmus irodalmi-ideológiai hagyományával való számvetésre, illetve a pannonizmus és a népi(ség) közti viszony újragondolására is. Itt mindenekelőtt Szabó Zoltán Szerelmes földrajz című kötetének irodalmi pszichogeográfiájára hagyatkozom, mely a „haza” fogalmát „táj” és „nemzet” összefüggésében értelmezi. Szabó a haza szó jelentését kevésbé a történelem kontextusában, mintsem fenomenológiai módon, a megélt táj összefüggésében kutatja, s ennek a megélésnek legfontosabb médiumaként az irodalmat jelöli ki. Előadásomban arra keresem a választ, hogy Nagy László költői tájtapasztalata milyen módon jeleníti meg a „földiség”, vagyis az otthonlét fenomenológiáját, illetve hogy ennek az otthonlétnek milyen materiális feltételei és vonzatai vannak, miképp íródnak bele a nemzeti és humánideológiai keretbe a megélt táj anyagi fenoménjai.
Török Sándor Mátyás (MNMKK PIM): Az együttérzés alakzatai Nagy László Katonalovak című versében
Előadásomban Nagy László 1948-as Katonalovak című versét fogom elemezni a háború tapasztalatának manifesztációja szempontjából, felhasználva a költő önéletírásait és Ágh István visszaemlékezéseit. Az elemzést segítendő, a művet párhuzamba állítom Szilágyi Géza hasonló tematikájú, az 1927-es Szó és könny című kötetében megjelent Hátak című költeményével, mely bár poétikailag eltérő irányt képvisel, mégis az áldozatokkal való azonosulásnak, a szenvedésben vállalt sorsközösségnek az ábrázolásával számos ponton kapcsolódik Nagy László e korai remekművéhez.