Illés Anna 1988-ban végzett a Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán. Rendszeresen szerepel kiállításokon, illusztrál, művésztelepeken vesz részt.
Műveiben a tudatalatti előhívására törekszik. A belső történések és látványok ősi kultúrák átírt motívumaival egészülnek ki. Jelek, testek és személyes tárgyak fragmentumai keverednek a kompozíciókon, amelyek sajátos, egyéni képi világot tárnak a néző elé. Az olyan hagyományos technikák mellett, mint a szita és a toll, szokatlan anyagokat is bevon az alkotási folyamatba.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett kamaratárlat Illés Anna régebbi és újabb műveiből válogat.
Mészáros Zsolt művészettörténész megnyitóbeszéde
„vonalak és pontok alkotják azt, amit mondok”: Illés Anna grafikái
megnyitó: 2024. február 20., PIM
Pán Imre művészeti író és művészetszervező, az Európai Iskola egyik alapítótagja, pályája során – a grafika műfajának szerelmeseként – mindvégig hangsúlyozta a kicsi nagyságát a képzőművészetben. Ezt kívánta szemléltetni az 1960-as évek második felében, amikor Párizsban grafikai kiállítás-sorozatot rendezett Zéró-point címmel. Natura maxime miranda in minimis – idézte a széria első katalógusában, ami magyarul valami olyasmit tesz, hogy a természet leginkább kis dolgokban csodálható meg. Ez a latin szentencia arra figyelmeztet bennünket, hogy a grafikának szintén megvannak az eszközei arra, hogy tereket és távolságokat teremtsen. Ahogy ezen a kiállításon is meggyőződhetünk róla.
Illés Anna 1988-ban végzett a Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán. Rendszeresen szerepel kiállításokon, illusztrál, művésztelepeken vesz részt. Műveiben a tudatalatti előhívására törekszik. A belső történések és látványok ősi kultúrák átírt motívumaival egészülnek ki. Jelek, testek és személyes tárgyak fragmentumai keverednek a kompozíciókon, amelyek sajátos, egyéni képi világot tárnak a néző elé. Az olyan hagyományos technikák mellett, mint a szita és a toll, kísérletező megoldásokat is bevon az alkotási folyamatba. A Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett kamaratárlat Illés Anna régebbi és újabb alkotásaiból válogat.
A grafikai lapokon alkalmazott léptékváltások szűkítik-tágítják a látómezőt, ami pulzáló mozgalmasságot kölcsönöz a bemutatott anyagnak. Illésnél a ráközelítés sosem zár le, hanem a transzparencia, az egymásra montírozás révén további távlatokat és tereket nyit meg. Így szobarészleteiben a lélekállapotok és tárgyak konstellációinak áthatásai érvényesülnek. A csészét, a lámpát, a jelet és a gesztust ugyanaz a látásmód, ugyanaz a belső lényeg fűzi össze. Feszültséggel telített egyensúly jelentkezik a Repülés-triptichon kompozícióin. Érezzük azt az óriási energiát, amely szétfeszíti, és közben egyben tartja a lebegő részeket. Ez a tömegvonzás, ez a belső kohézió alakítja a tollrajzokat is. A sűrűn vonalkázott felületek örvényleni kezdenek, és különböző figurák bontakoznak ki belőlük. A mentális és a fizikai tér mozgó koordinátáinak változó ritmusképletei. A kis vonásokból előhozni a formát, ehhez szintén folyamatos közeledés, távolodás szükséges mind az alkotás, mind a befogadás során.
A két, egymással szembehelyezett papírtekercs akár partitúraként is olvasható a motívumok hol lassúló, hol gyorsuló ütemeivel, szekvenciáival, arabeszkjeivel. Másfelől növényi, állati, emberi alakok karneváli felvonulásaként szemlélhetjük. A menetet koponyák kísérik, amelyek helyenként bohócfejekre emlékeztetnek. Halotti pompa: egyszerre ünnepi, egyszerre groteszk. Megrendítő és vidám, mint a mexikói Halottak napja. Bemutatunk a halálnak, a halál meg bemutat nekünk, ebből fakad a cinkos egymásrakacsintás, a gyász, a dac és az életöröm különös elegye. Ezek a papírtekercsek – mint egy-egy fríz – szakrális térré avatják a kiállítás terét. Bár elemel minket a hétköznapokból, még látjuk a földet, de már más dimenziókat is megpillantunk.
A kompozíciók lényegretörőek, letisztultak. Ugyanakkor képi beszédük eleven, sokszólamú, tele ritmussal, történetekkel és emléknyomokkal, személyes élményekkel és közös tapasztalatokkal. A vonalak és pontok belső rétegekről, távolságokról és kapcsolódásokról beszélnek. Világok sorozatáról, ahol egymásba nyílik a tudatalatti, a szoba, a test, az idő.