Móricz 145

Móricz Zsigmondra 145. születésnapja alkalmából emlékezünk kis ismeretterjesztő sorozatunkkal, melyben néhány naponta újabb és újabb érdekes részleteket és összefüggéseket osztunk meg az író életének történéseiből. Kövessétek figyelemmel!

„az író ott kezdődik, mikor elfelejti, amit az iskolában tanult”

„Ha az Irodalomban élek, s nem az életemben, akkor megrajzolom a szorongó figurát, s ezzel egy dickensi alakot rajzolhatok, tehát folytathatom a galériát, amit az életet meglátó írók kezdtek. De én nem akarok galériát gyarapítani: én csak hajlandó vagyok őszintén közölni a valóságot. Nekem nincs meg a műveltségem, hogy tudjam, hogy ilyen típusú alakokat hogy állít be Proust. Én nem vagyok kíváncsi arra, hogy más hogy rajzolta meg." (Móricz Zsigmond, 1934)

Koronként felmerül a kérdés, lehet-e újat hozni az irodalomban. Az 1900-as évek fő feladata volt Móricz számára megtalálni a témát és nyelvet: mi az, amit még senki nem mondott el, és mi az, amit a regény objektív 19. századi formájával már nem lehet kifejezni.

Képek:

Móricz Zsigmond az 1920-as évek elején. Székely Aladár felvétele.

Móricz Zsigmond szignált ceruzarajza Charles Dickensről. A portrét utólag ragasztotta be a kötetbe, melyben további ceruzás bejegyzései is olvashatók.

Charles Dickens portréja a Tolnai Világlexikonban az „Angol irodalom” címszó alatt (Budapest, 1912).

Hyppolit Taine francia irodalomtörtnész Az angol irodalom története c. művének ötödik kötete (Budapest, 1885) Móricz Zsigmond könyvtárából. A címoldalon az író tintaírású tulajdonosi kézjegye.

Faluból városba, terepről archívumba, szóból papírra

„…én az ő művei mögött egy telhetetlen jegyzőkönyvet látok, amelyben adomák, valahová beszúrható szavak, felvillant figurák, a notesz termőföldjébe beszórt tervek, ötletek hemzsegnek, mint reneszánsz festő vázlatkönyvében göcsörtös, kecses, markos és angyali kezek salétrom játéka a falon, páráé az égen. Valami vad, a modern művészetből kiveszett kapzsiság ez: az egész életet beletömni a noteszbe, az egész noteszt beleüríteni műveinkbe (…) Persze a notesz jóvoltából az ember legföljebb anekdotagyűjtő, etnográfus, vagy újságíró lehet. S itt lép közbe Móricznak csodálatos adománya, amely néha az utolsó pillanatban, de mégiscsak megmenti őt az élettől, (…) formaérzéke.” (Németh László, 1942)

Elszigetelt, regionális hétköznapi témák, felfedezni való beszédmódok hangjai, amelyek nem mindig bírnak nyomdafestéket, Móricz ceruzaírású kéziratos jegyzet-gyűjteményében eredetkutatás helyett az új kortárs regény megalapozó formái lesznek. Móricz első világháború alatt írt jegyzeteinek címe: Tükör. A kötetek gerincén a Móricz-könyvtár aranyozott MZS monogramja.

Képek:

Móricz Zsigmond Falu.
Borítóterv: Kozma Lajos (Nyugat, 1911)

Móricz Zsigmond Az isten háta mögött. Borítóterv: Falus Elek (Nyugat, 1911)

Az egyedi kötésű, aranyozott lapszélű kéziratos könyvsorozat hat kötete.

Ceruzaírású lapok a Tükör-jegyzetekben.

Móricz Ózdon készített jegyzete Jószerencsét c.
regényéhez, melyet 1915-ben szerkesztett a Tükör II. kötetébe.

Móricz Zsigmond 1916. évi vasúti igazolványa.

„Vágy Budapest után”

"Az első írások. Szemétnek találtam minden írásomat és gondolatomat. Szégyen önmagam előtt. Egészben a teljes ifjúkor a világgal, a tudománnyal s önmagammal való elégedetlenséget adta. Semmit nem nyertem, amiben megnyugodhattam volna. Boldogtalanság az öngyilkosság gondolatáig. (...) Akkor jött új fordulat, mikor bekerültem (…) Az Ujság szerkesztőségébe. (…) Ez a hét év volt az én börtönöm, melyben valahogy kezdett kialakulni írói egyéniségem. Igen lassan. (…) Egy év múlva munkatársa lettem a Figyelő utódjának, a Nyugatnak.” (Móricz Zsigmond, 1935)

Interaktív virtuális séta a Nádor utcai albérlettől a Nyugat Mérleg utcai székházáig 12 állomással, 53 ikonnal: bérelt lakások, munkahelyek, szerkesztőségek, az első színházi előadás, családalapítás színhelyei 1900 és 1913 között. Móricz megpróbáltatásokkal teli története, míg tiszteletdíja Mikszáth Kálmán nagyságrendjére emelkedik. Elérés: itt.

Képek:

Virtuális séta Móricz Zsigmonddal Budapest korabeli térképén.

A Statisztikai Hivatal, Móricz munkahelye 1902-1903-ban.

Utcakép 3D-ben hat ikonnal az Üllői út 95-ről, ahol a család lakott Budapesten.

Móricz Zsigmond köszönetet mond a Hét krajcár közlését Osvát Ernőnek 1908. október 18-án.

A Nyugat hajdani szerkesztősége a Mérleg utcában.

Móricz önarckép: vak és látó szemek

A vakság Móricz számára nem az érzékelés hiányát jelenti, hanem a látáshoz hasonlóan a megértés és kifejezés metaforája: nyelvi probléma, a saját prózanyelv megteremtésének problémája.

„A tízezer éves népmeséktől kezdve máig az emberek fantáziáját folyton izgatja a láthatatlanná tevő csodaszer. A boszorkányok írt árultak, amellyel meg kell kenni a hős vakszemét s akkor láthatatlanok lesznek s odarepülnek, ahova akarnak. Az író ezt az írt használja s mikor az író ír, behunyja a szemét, s valamiképpen vakszemmel nézi az életet.” (Móricz Zsigmond, 1929)

„Az egyéniség, sőt az egyénítés problémája ez, ami egész odáig kínozott, míg valóban megleltem a magam írói közlésmódját. Tehát legalább tíz esztendeig. Mennyi időt töltöttem el azzal, hogy társaságban behunytam a szememet, különösen idegen társaságban, s figyeltem a beszélőket…” (Móricz Zsigmond, 1931)

Képek:

A beérkezett író 1910-1912-ben. Révész és Bíró Fotóműtermében készült felvétel.
Önarckép. Móricz Zsigmond ceruzarajza a világháborús jegyzeteiben 1915-ben.
Móricz Zsigmond a Tükör-jegyzetek írásakor az első világháború alatt. Székely Aladár felvétele 1916-ban.
Móricz Zsigmond portréja. Székely Aladár felvétele 1919-1920 körül.
Móricz Zsigmond 1919-1920 körül későbbi dedikációval. Székely Aladár felvétele.

„az egész falu csak álarc”

Móricz a 19. századi nemzeti klasszicizmus naiv falukoncepciója ellenében elemeiben realista igényű, de mégis nagyon személyes, többszólamú prózavilágot hoz létre. A szerelem és házasság, mint legtöbbször emlegetett önéletrajzi téma is a falu közérzetén keresztül jelenik meg.

Az író hivatalos okiratai és a családi hagyomány különböző időpontokban (június 29., június 30., július 2.) jegyzik születésének napját. Móricz a népi kalendárium szerint a termés betakarításának első napján, aratáskor ünnepel, gyakran kezdi új regényei közlését ezen a napon.

"Egyszer maga nekem azt mondta, hogy 30-án van a születésnapja és én akkorára olyan nagy terveket koholtam. Most összeomlott a sok terv, mert magácska Péter-Pál napján, (tehát egy nappal előbb, mint én szeretném) volt szerencsés születni. No, de mindegy, úgy is csak maga veszít vele. T. i. nem kap friss, gyönyörű vashegyi Napoleon és la france, meg gloire de dijon rózsákat, sem fehér violát. Miért? Azért, mert nem kedden, hanem hétfőn van a születésnapja.” (Holics Janka levele Móricz Zsigondnak, 1903)

"Egész rémülten nézem, hogy mindent elmondtam, amit az emberek el szoktak hallgatni. Mindent kibeszéltem, amit az ember a sírba szokott vinni. Hiába mondok magamnak egy évszámot, találomra. Életem bármelyik évét: benne van a könyvek valamelyikében..." (Móricz Zsigmond, 1935)

Képek:

Curriculum vitae. Móricz Zsigmond ceruzarajza. az Életem regényéhez, 1930-as évek második fele.

Móricz Zsigmond a búzában. Escher Károly felvétele Leányfalun 1940-ben.

Az író leányfalui könyvtárában. Ismeretlen felvétele.

Az Életem regénye 1939-es kiadásának borítója.

Móricz-regények a konszenzusfán. Az adatvizualizció szerint az Életem regénye nyelvhasználata összefüggésében áll a fikciós regényekkel.

Móricz Zsigmond otthonában. Kálmán Kata felvétele Leányfalun 1937-ben.

„lakásom egyáltalán nem hasonlít egy parasztíró lakásához”

Az Üllői úti Móricz-lakás berendezésében a századforduló művészotthonainak ízlése tükröződik. Magyar tervező-művészek, grafikusok, festők dolgoznak a lakások tapétamintán, a bútorok megrendelésre készülnek. A festmények egyenesen a

Nemzeti Szalonból vagy az Ernst Múzeumból kerülnek a falakra: Rippl-Rónai József La Maternité (1915), Kernstock Károly Fürdőzők (1917) vagy Márffy Ödön Csinszka festménye (1934). A kortárs művészeti élet betör a privát szférába.

„… a lakásban, komód, vitrin, kényelmes bőrgarnitúra. Az üvegezett félkört perzsaszárnyak keretezték, gömöri fehér hímzett kendőkből varrt szárnyak bélelték. Középen fácános Zsolnay-vázában nagy filodendron, kétoldalt leomló, függő szobanövények. A gyöngycsipkés csillárban gázláng égett. (…) A falakon szaporodtak a képek, már Rippl-Rónai-képek is. (…) Barátságos, jól felszerelt otthon volt az. Szerettek is odajárni régi és új ismerősök, írók, festők, muzsikusok.” (Móricz Virág, 1988)

Képek:

Móricz Zsigmond írógépénél 1910-1912-ben. Ismeretlen felvétele, az Üllői úti lakásban készült.

Az író és felesége Holics Janka Üllői úti lakásuk dolgozószobájában. Ismeretlen felvétele 1923-ban.

Dolgozószoba a Fővámtéren 1928-ban. Jobbra fent Jean-Honoré Fragonard Az olvasó nő c. festményének másolata.

Móricz íróasztalánál a Fővámtéren 1930 körül. Ismeretlen felvétele.

Az író leányfalui otthonában. Kálmán Kata felvétele1937-ben.

Az vagyok, ami a falu

„Mesterségesen törtem vissza magamat paraszttá. Pénzkeresetből mentem falura népköltési gyűjtést csinálni, s ott leltem valamit, amit még az én barbár szellemem is felfogott: nyers emberi lelkek harcát találtam a falusi kis viskókban: ebből lettem író.” (Móricz Zsigmond, 1936)

"Engem húsz év előtt elkönyveltek mint a falu íróját. Azóta hiába írok minden egyebet, az emberek még ma is az első meglepetésnél tartanak, és engem csak a falu, sőt csak a paraszt írójának akarnak tekinteni. Ez engem nem elégített ki, azért kísérletezem minden egyébbel." (Móricz Zsigmond, 1935)

Móricz számára a falu nyelvvé válik: zsoltár és mese, vers és filozófia. Mögötte tágas írói könyvtár áll: régi magyar irodalmi, nyelvészeti, néprajzi, etnográfiai, történeti, statisztikai és közgazdasági gyűjtemény. Olvasmányai a juhászattól Kantig, a falusi ponyvától a teológiáig vezet. Az író több műfajban és médiumban kísérletezik a zsoltárfordításoktól a filmig, a népdaltól a regényig, a rádiójátéktól a színpadi művekig. Goethe Vándor éji dalát Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc mellett Móricz is lefordítja, Ibsen A népgyűlölő c. drámáján is dolgozik.

Képek:

Érsekújvári codex. Nyelvemléktár. Márványozott félbőrátkötésben, álbordával, gerincaranyozással, Móricz Zsigmond monogramjával a gerincen. Az író ceruzaírású bejegyzéseivel (1884)

A kenyérkereső nő Budapesten. A statisztikát összeállította Illyefalvi I. Lajos (1930)

A synoptikus evangeliumok ismertetése és problémája: Marton Lajos theológia akadémiai tanár előadása az újszövetségi irodalomtörténet köréből az 1905/6 isk. évben

Spencer Herbert synthetikus filozófiájának kivonata (1908)

Málnási Ödön: A régi magyar juhászat (1928)

Kálti Márk krónikája a magyarok viselt dolgairól az ősidőktől M. CCC. XXX. évig. Fekete Anjou-liliom mintás díszbőrkötésben (1867)