Ács Margit Kossuth-díjas író, műkritikus személyesen is ismerte Kormos Istvánt, szorosan kapcsolódott az író baráti köréhez. Április 24-én 18 órától Ács Margit tart rendhagyó tárlatvezetést a K.I. aki voltam - Kormos István 100 című kiállításunkban. Ennek apropóján kérdeztük.
PIM: Hogyan ismerkedett meg Kormos Istvánnal?
Ács Margit: A három könyvkiadó, a Szépirodalmi, az Európa és a Móra szerkesztősége egy épületben, a New York-palotában, vagyis a Hungária kávéház fölött volt. A szerkesztőségekben elosztva egyazon baráti kör tagjai dolgoztak, és én – kezdetben mentorom, majd férjem, Domokos Mátyás révén – e baráti körben találtam magam. Kormos Istvánt sokat emlegették, legendája volt, derüs, furfangos anekdoták szereplője volt, ezért amikor először személyesen találkoztam vele, kicsit meglepődtem.
PIM: Mi volt az első benyomása róla?
Markáns arcvonásai, mély ráncai, komoly tekintete inkább egy szomorú emberre utaltak, nem a bohókás vagányra, de amint megszólalt dörmögve, somolyogva, a légkör derűvel, játékossággal telt meg. A pulóvere is legendás volt, elképesztően bő, hosszú, vastag, az akkori francia filmekben, főleg a nouvelle vague filmjeiben viseltek ilyesfélét a szereplők, persze nem ennyire eltúlzott méretben. Szóval a szomorú bohóc benyomását keltette Kormiő, ahogy néha emlegették a barátai.
PIM: Mennyiben változott az idők során az első benyomás? Találónak bizonyult, avagy teljesen másmilyennek ismerte meg?
A barátai mély tisztelete a versei iránt nyilvánvaló volt a mókás fickóról szóló sztorik mesélése közben is, természetesen engem is lenyűgözött a költészete, amelyben volt ugyan hetykélkedő hang, rejtőzködés, mégis feltárult egy ember magánya, amely mindannyiunkban visszhangra találhat minden időben. Aztán a szerkesztői munkája, a fiatal költők felkarolása váltotta ki feltétlen tiszteletemet, bevallom, irigykedtem is kissé rá. Neki elsőnek sikerült megjelentetni olyan költőket nemzedéktársaim közül, akiket nekem nem, vagy csak később. Kormos szerkesztői missziójának a hatvanas évek végén, a hetvenes években az irodalmi megújulás, kiteljesülés szempontjából nagy jelentősége volt.