Az idő múlását mi sem mutatja jobban, mint hogy az író első regénye száz évvel ezelőtt jelent meg Bécsben. Ezt a művét is kihagyta később művei jegyzékéből, felejteni akarván korai időszaka gyengébbnek tartott köteteit. Ez a kritikai hajlam fogalmazódik meg fő művében is: „Írtam egy könyvet és a könyv rossz volt. Olyan anyagi, formai, nyelvi ellenállásokkal találkoztam munka közben, melyeket addig nem ismertem.” (Egy polgár vallomásai) A freudista vonásokat nyíltan vállaló mű különös középponti alakja (aki Dezső nevű hentes rokonához hasonlít) Schwarcz Ottó, aki a háborúban találta meg helyét és a békében hiányzott számára az ölés. Az előbb többszörös gyilkossá, majd öngyilkossá váló férfi története nem kapott túl pozitív kritikákat, Fábry Zoltáné üdítő kivétel volt köztük, aki többek között ezt írta: „az emberi hang állathördülése magyar szavakban még nem fájt, nem sebzett ennyire.”