Vendégeink ezen az estén Bereczki Ibolya főmuzeológus, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum etnográfusa és Nyáry Krisztián kommunikációs szakember, könyvkiadó, író, irodalomtörténész.
A beszélgetést vezeti: Szilágyi Judit, a PIM főmuzeológusa.
Polcz Alaine két könyve – a Főzzünk örömmel és a posztumusz Életszakácskönyv szingliknek: egyedülállóknak, özvegyeknek és cölibátusban élő papoknak – apropóján beszélgetünk a szakácskönyv-kultúráról, azokról a gasztronómiai könyvekről, amelyekben fontosabb a szerző személye, élményei és életszemlélete, mint esetleg maguk a receptek. Polcz kötetei sokkal inkább tekinthetők életvezetési kalauzoknak vagy életszervezési tanácsadóknak, gasztronómiába oltott élettörténetnek, mint a konyhákban hasznosítható praktikus irodalomnak.
Ma már szolidnak tekinthető megjelenésük nem vetekedhet azokkal a szakácskönyv-kiadásokkal, amelyekben talán éppen az életstílust, -érzést tükrözendő szinte ugyanakkora szerepet kap a vizuális megjelenés, a képanyag, a tipográfia, mint maguk a szövegek.
„Mert az én szakácskönyvem talán több és kevesebb is, mint egy hagyományos szakácskönyv. Ahogy a kritikusaim korábban írták róla, és amit szívesen vállalok, ez inkább élet-szakácskönyv.”
(Életszakácskönyv szingliknek - előszó)
„Régebben az embernek egy szakácskönyve volt, és gyűjtötte a recepteket vonalas vagy kockás füzetbe, odaírta, hogy kitől hallotta, kitől kapta. Nekem is van ilyen füzetem. Buszától örököltem. Oda van írva felül: Zsuzsika receptje; mondta Anyika ekkor, meg ekkor. Én is azt mondom, hogy „Berta sóskalevese". Megkérdezem Mik¬lóst: - Berta-sóskalevest főzzek, vagy Anyádét? [….] Manapság a konyhákban a legtöbb helyen van egy kis díszes polc, ahol a szakácskönyvek sorakoznak. Mint mondtam volt, régen úgy főztünk, hogy pontosan meg volt szabva, mit hogyan kell csinálni. Ha az ember más¬ként készítette, akkor a család megjegyezte, csodálkozott, tiltakozott. [….] Ma már természetes, és érdeklődve nézzük, ha valami másként készül. Nagyot változott a világ.”
(Puliszkácska - részlet)
