Esterházy Péter: Biography

Esterházy Péter (Budapest, 1950. április 14. – Budapest, 2016. július 14.)

Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, publicista. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

*

Budapesten született 1950. április 14-én. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1968-ban. 1974-ben az ELTE-n matematikusi diplomát szerzett (szakdolgozatának címe: Optimum binary search trees), és egyetemi diplomáját hasznosítva a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében dolgozott. 1978-tól szabadfoglalkozású író. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

A hetvenes években indult írónemzedék jelentős tagja volt. Szellemi elődeit a Nyugat–Újhold (Kosztolányi–Ottlik) vonalon jelölte ki. Műveiben a posztmodern próza számos sajátsága fellelhető (idézet- és utalástechnika, önreferencialitás, metanyelvi kiszólások stb.).

Munkásságát két fő műve tagolja három részre.

A Termelési-regény (kisssregény) (1979), ez az ironikus-szatirikus kettős regény emelte Esterházy Pétert a magyar irodalom élvonalába. Párhuzamosan íródik az alapvetően önéletrajzi regény és a regény önéletrajza: a regény regénye. Mindez egy „főszöveg” és az – egyébként jóval nagyobb terjedelmű – jegyzetapparátus formáját veszi fel, létrehozva ezzel egy sajátos, posztmodern jellegű intertextuális erőteret.

Hasonló törekvések jellemzik második fő művét, a Bevezetés a szépirodalomba című írásműsorozatot is. Képregénytől anekdotagyűjteményig, automatikus írásműtől cizellált stílusimitációig sok minden megtalálható benne, olyan klasszikus avantgárd gesztusok is, mint Ottlik Géza Iskola a határon című regényének lemásolása egyetlen papírlapra.

Nagy feltűnést keltett és sok találgatásra adott okot a Csokonai Lili név alatt megjelent fiktív önvallomás (Tizenhét hattyúk, 1987), amelynek hőse, Weöres Sándor Psychéjének mai utódja, stilizált XVII. századi nyelven mondja el merőben mai történetét. A nyolcvanas évek vége felé Esterházy Pétert egyre inkább foglalkoztatta a Kosztolányi-féle értelemben vett hírlapírás. A Hrabal könyvében (1990) a főszereplő (és narrátor) saját felesége, címzettje pedig (a „második személy”, akihez az első beszél) Bohumil Hrabal. A Hahn-Hahn grófnő pillantása (1991), e sajátos, többrétegű utazóregény újabb nyitást jelentett Esterházy Péter pályáján.

A Harmonia caelestis (2000) továbbra is szövegdarabokat, családtagokat, hagyományokat kelt életre – az ismétlődés legkülönbözőbb alakzataiban. A Harmonia – a Termelési-regényhez hasonlóan – két részből áll, melybe az európai történelem minden fontos és igen sok lényegtelennek tűnő megtörténtként tanult és kitalált eseménye belefér. Ez a hagyomány azonban nem önmagától keletkezik, csakis e regény kedvéért jön így létre. A figurák ismétlődő szövegelemekből, közmondásokból, beszédmódokból létesülnek, így Esterházy újraírja, de le is rombolja a családregényt. A Javított kiadásban (2002) úgy íródik bele az Esterházy-szövegbe az apa ügynöki jelentése, mint egy számítógépes programba a vírus, amely végül felfalja a programot – így nagy erővel jelenik meg a fikció a fikcióban, valóság a fikcióban gondolatköre.

Könyvei szinte a világ minden nagyobb nyelvén olvashatók.

Esterházy Péter hosszan tartó, súlyos betegség után 2016. július 14-én hunyt el.

Fontosabb díjak, elismerések:

1977 – Elsőkötetesek Díja (Művészeti Alap)

1980 – a Mikes Kelemen Kör Emlékérme (Hollandia)

1981 – Aszú-díj (Mozgó Világ)

1983 – Füst Milán-jutalom

1984 – Déry Tibor-jutalomdíj

1986 – József Attila-díj

1986 – Örley-díj

1988 – Vilenica-díj (Szlovénia)

1990 – Krúdy Gyula-díj

1990 – Az Év Könyve Jutalom

1991 – Alföld-díj

1992 – a Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíja

1992 – Ordre des Arts et des Lettres, lovagi fokozat (Franciaország)

1993 – a Római Irodalmi Fesztivál Díja (Premio Opera di Poesia)

1993 – a Magyar Rádió Hangjáték Produkciódíja

1994 – Ordre des Arts et des Lettres, tiszti fokozat (Franciaország)

1994 – Szabad Sajtó Díj

1995 – a Magyar Művészetért Alapítvány díja

1995 – a Soros Alapítvány Alkotói Díja

1995 – Björnson-díj (Norvégia)

1996 – Kossuth-díj

1996 – Szép Ernő-jutalom

1998 – Vilenica-díj (Szlovénia; másodszor)

1999 – Az Év Embere-díj (Magyar Hírlap)

1999 – Osztrák Állami Díj

2001 – Magyar Irodalmi Díj

2001 – Márai Sándor-díj

2001 – Gundel Művészeti Díj

2002 – Herder-díj

2003 – Ordre des Arts et des Lettres, parancsnoki fokozat (Franciaország)

2004 – a német könyvszakma Béke-díja (Frankfurti Könyvvásár)

2004 – Pro Europa-díj

2004 – Üveggolyó-díj (Írók Boltja)

2004 – Grinzane Cavour-díj

2006 – Prima Primissima-díj

2006 – Bari-díj

2006 – Neruda-díj (Olaszország, Nápoly)

2007 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat)

2007 – Grinzane-Beppe Fenoglio-díj

2008 – A Magyar Kultúra Követe

2009 – Húsz Éves a Köztársaság Díj

2009 – Manes-Sperber Irodalmi Díj (Ausztria)

2010 – Alföld-díj

2011 – AEGON Művészeti Díj

2012 – Babits Mihály Alkotói Emlékdíj

2013 – Jeanette Schocken irodalmi díj (Németország)

2013 – Premio Mondello nemzetközi irodalmi díj (Olaszország)

2016 – Hazám-díj (posztumusz)

 

Az életrajzot Kappanyos András írta, kiegészítette Balogh Endre.