Ratzky Rita, a Petőfi Irodalmi Múzeum volt főigazgatója 2022. január 14-án tölti be életének 70. évét.
Fiatal irodalomtörténészként, az ELTE Bölcsészkarának elvégzése után magyar-orosz, majd filozófia szakos diplomával egyértelműen a kutatói pálya vonzotta. Az MTA Irodalomtudományi Intézet ösztöndíjasa lett, és másfél évtizeden keresztül dolgozott a Petőfi kritikai kiadáson. Ekkor jegyezte el magát „örökre” Petőfi Sándor, majd később Szendrey Júlia életművével olyan mentorok, munkatársak támogatásával, mint Kiss József, Szabó G. Zoltán vagy Szörényi László.
Hét éven át a Kossuth Kiadó szépirodalmi szerkesztője, majd 1989-től a PIM Kézirattárának munkatársa volt. Ekkor érkezett meg életébe a másik nagy vonzalom, az irodalmi kiállítás. Tárlatot készített Petőfiről Koltón, Pekingben, Kiskőrösön és Sárszentlőrincen, Velencében, Bécsben és Rómában. Ennek az időszaknak a termését foglalta össze tanulmánykötete "De méreg a dal édes méze" Petőfi tanulmányok (1996) címmel.
A felsőoktatásban is kamatoztatta tapasztalatait: a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa lett, a Miskolci Bölcsész Egyetemen és az ELTE-n tartott szemináriumokat, miközben aktív munkatársa volt az MTA Irodalomtudományi Intézet Kölcsey Ferenc műveinek kritikai kiadását sajtó alá rendező munkacsoportjának, és múzeumi katalógust jelentetett meg a Petőfi-család tárgyairól. Az Irodalomtörténet című lap rovatvezetője, majd felelős szerkesztője volt 1989 és 2000 között.
2000-ben nevezték ki a múzeum vezetőjévé. Főigazgatósága idején az intézmény teljes egészében visszakapta a Károlyi-palotát, amelyet néhány évig megosztva használhatott a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézettel. Vezetése időszakában számos kiváló konferenciának és kiállításnak adott helyet az intézmény. Saját rendezésében nyílt meg a Szent István képe a magyar irodalomban (2001); „Szívem mélyén oly egy vagyok veled” – Illyés Gyula Petőfi képe (2002); „Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak” – Arany János-kiállítás (társrend. Thuróczy Gergely, 2002); „Mert én csak folytatása akarok lenni apáimnak” – Kós Károly-kiállítás (2003); „Vénúsnak szép játéka” – Erotika a 17–19. századi magyar irodalomban (2004); „Ahogy lehet” – Reményik Sándor-kiállítás (2004); Szendrey Júlia, a szatmári-pesti George Sand (2005).
2005-től a PIM főtanácsosa, kiállítási kurátora volt. Elsősorban Szendrey Júlia és Petőfi életéből, életművéből rendezett tárlatokat Keszthelyen, Mezőberényben, Borjádon. 2011–ben ment nyugdíjba, de azóta is aktívan támogatja a PIM céljait. Folytatta szaktudományos munkáját, önálló tanulmánykötetei, szövegkiadásai jelentek meg: A Csataterek Petőfije (társszerz. Kedves Gyula, Timp, Bp., 2012); „Halhatlan a lélek” – Válogatott tanulmányok, cikkek, kritikák a 18-19. sz. magyar irodalmáról (Napkút, Bp., 2015); Szendrey Júlia - Családi levelek (Szépmíves könyvek, Bp., 2018).
A Petőfi-emlékérem (1989); Klebelsberg Kuno-emlékérem (Bécs, 1997); Köztársasági Emlékérem (1998) kitüntetettje, hosszú évtizedeken át a Pest-Budai Petőfi Egylet főtitkára, majd elnöke volt. Sokszoros nagymama és a múzeum városi sétáinak rendszeres kalauza. Legutóbbi irodalomnépszerűsítő közleménye a PIM szakmai blogján jelent meg „Az 50-es évek Petőfi-képéről” címmel.
Isten éltesse Ratzky Ritát alkotó erőben még sokáig!