Paestumban. A múzeumot átépítették, hogy el tudják helyezni a csodálatos freskókat, vázákat, melyeket két év előtt találtak az egyik sírban. A freskókat egészükben hozták ide, nagy falrészeket, aztán domborműveket. 2500 év előtt egy kis közösség – talán 5000 ember – olyan templomokat, agorát, középületeket épített itt, amihez a technikai készültségnek, aztán az ízlésnek, harmóniának, szellemi fölénynek túlérettsége kellett. És nagy költség, sok rabszolga, kitűnő mérnökök, művészek, építészek, szobrászok és festők – és egy közösség, amely mindezt hívta, akarta, hajlandó volt az erőfeszítés árát megfizetni. Érthetetlen és csodálatos. (A teljes napló, 1974)
Az író olaszországi, főleg salernói korszaka egyik fontos hellyszíne volt Paestum, a világörökség egyik színhelye. A város eredeti neve Poseidonia volt, a máig láthatók romok V. századiak. Márai szívesen járt ide légköre, hangulata miatt, többször megörökítette naplójában itt tett látogatását. Igazából ki sem kellett mozdulnia ahhoz, hogy paestumi romokat lásson: Salerno katedrálisában több innét származó görög oszlop található.