Márai Sándor mindkét olaszországi időszakában (1948-1952 illetve 1967-1980) szívesen utazott Itálián belül. Hol az ismerkedés, hol a az újralátogatás, máskor valamilyen történeti vagy kultúrtörténeti emlék vitte őt az egyes tájakra. Nagyon sokat járt a Sorrentói-félszigeten és Capri szigetén is. Utóbbi sokszor bukkan fel naplója lapjain is, de önálló cikket is szánt 1950-ben a szigetnek. Ennek bevezetőjében írta: "A divatos író, Somerset Maugham önéletírásában írja, hogy egyik kirándulása alkalmával Capri szigetére érkezett, és nagy érdeklődéssel látta, hogy a sziklás sziget kies Piazzáján, egyik kávéház előtt két férfi komolyan és meggyőződéssel pofozkodott. Először azt hitte, valamilyen dél olasz féltékenységi dráma szenvedélyes jelenetének szemtanúja. De amikor közelebb ért, csodálkozással hallotta, hogy a pofozkodó férfiak Heredia szonettjein vesztek össze. Ez a jelenet Somerset Maugham-ot bizalommal töltötte el az irodalom jövője iránt."
A szigeteket a világ arisztokratáinak tartotta, ahová sokkal nehezebb eljutni, mint például akár Ausztráliába. Nem véletlen, hogy így látta száműzetése kezdetén, de még Caprira is könnyebben vezetett út a számára, mint hazafelé, Magyarországra.