A tárgy leírása, részletek itt:
http://szimma.hu/keszady2/htmls2/R.75.20.html#
Ady első állandó lakcíme volt a pesti első emeleti lakás a Veres Pálné – akkori nevén Zöldfa – utcában, mégpedig felesége, Boncza Berta, azaz Csinszka öröksége révén, amely a mindig oltalmat nyújtó szülői házon kívül tulajdonképpen az első és egyben utolsó otthona volt a költőnek. Megfordult barátoknál, a testvérénél vagy az éppen aktuális hölgynél töltött hosszabb-rövidebb időt, de mégiscsak vendégként. Többnyire olcsóbb hotelszobák lakója volt a „városi bújdosó” – ahogy magát nevezte –, ahol kényelmes volt számára, hogy mostak és főztek rá.
Boncza Miklós Pestszentlőrincen halt meg élettársa, Erlesbeck Kamilla otthonában. A nőre is hagyott valamennyi életjáradékot, de a nagy vagyont természetesen leánya, Berta örökölte, így a pesti – szerkesztőségnek otthont adó – lakást is.
Ady Párizst szerette igazán, Csucsa jót tett neki, bár annak elzártságát néha börtönként élte meg, Pestet viszont nem szerette. A pesti lakást mégis megszerette, amikor kiderült – a balkonról nézelődés közben Hatvany Lajostól megtudta –, hogy a házuktól nem messze, a 24-es szám alatt Petőfi Sándor lakott valaha. Örült neki, tetszett neki a párhuzam. A közelben volt Kölcsey Ferenc szállása, amikor a joggyakornoki évét töltötte, és átellenben a Csiga vendéglő Vörösmarty és barátai törzshelye.
Érdekes, hogy Ady Berta apjának egykori (háló- és dolgozó)szobáját kapta meg, aki ezt használta, amikor Pestre szólították az ügyei. Ha tetszik, a helyére emelte Bandit. Az a tény is különös egybeesés, kapocs a két férfi között, hogy az ügyvédként nem praktizáló (földbirtokos, országgyűlési képviselő, miniszteri tanácsos) Boncza Miklós tulajdonában levő, általa alapított Magyar Közigazgatás szerkesztősége működött a többi szobában, hasonlóképpen „pályaelhagyó” Ady, aki abbahagyta a jogi tanulmányait, és a publicisztika felé fordult.
A Csinszka-örökségbeli közös otthon Ady-szobájában „az ablak előtt sarokra állított íróasztal” – ahogy Bölöni György visszaemlékezésében említi –, sajnos nem került elő.
Ady és Csinszka szobája teljesen más, jól kivehető, ki lakja. A szalon két oldalán, egymással szemben a költő férfias, puritán hajléka, valamint a kis balkonos, párnahalmos női lakosztály. Mértéktartó, jó ízlésű, mindenekelőtt kényelmes otthon. Ady jól érezte magát, munkakedvét fellendítette, hogy életében először saját kis szobát birtokolhat, ahol világos és meleg van, pláne, hogy saját íróasztalánál dolgozhat.
Testalkatát tekintve Ady robosztus felsőtesttel rendelkezett, és ehhez képest lábai vékonyak, egészen kisfiúsak voltak – nem is szerette mutogatni. Gyengébb, vézna lábai és betegeskedéseinek következtében, izületi- és bőrproblémái miatt járása bizonytalanabb volt. A magassága teljesen átlagosnak tekinthető, ágyának rövidsége mégis szembeötlő.
Gyakran mondják, hogy elődeink alacsonyabbak voltak, s valóban, úgy tetszik, mintha gyermekeink generációról generációra túlnőnének minket. Mégis, a fekhely méretbeli anomáliájának magyarázata korszellemben keresendő. Középkori eredetű hiedelem továbböröklődése nyomán általános népi vélekedés volt, s nem pusztán Ady „mániája”, hogy aki vízszintesen fekszik az halott, illetve könnyebben elragadja a halál, és félvén a haláltól, ezt elkerülve ezért párnákkal felpolcolva, szinte ülve aludtak.