Baráth Tibor (PPKE-BTK MA hallgató)
"Ebben nincs is semmi csodálatos" – A mese morfológiája Csáth Géza életművében
Előadásomban szeretném megvizsgálni és összefoglalni, hogy milyen mesefogalom alakult ki századfordulónk irodalmában és a korszak elméleti jellegű írásaiban, majd összevetni azzal a felfogással, amely Csáth Géza novellisztikájából kikövetkeztethető. Ugyanis a mese műfaja (vagy ennek kitüntetett műfaji kódjai) nagy hatással volt az író életművére; hangsúlyos jelenléte és az, hogy olykor a szöveg problémájává is előlépnek a műfaji határok és az átírás, továbbírás lehetőségei, felvetik azt a kérdést, milyen is egy Csáth-féle mese. Miért kerülhetnek előtérbe, hogyan illeszkednek a szerző novellavilágába, milyen többletet adnak az életmű számára? Miben más Csáth meséhez való viszonya, művészi hozzáállása kortársaiéhoz képest? Milyen markáns jegyei vannak egy Csáth-mesének és hogyan értelmeződik át nála a műfaj fogalma? Ezekre a kérdésekre keresem a választ, remélve, hogy szélesíthetem azt a horizontot, mely által Csáth varázslatos, olykor nagyon is „mesébe illő” világát értelmezni és értékelni tudjuk.
Bíró-Balogh Tamás (SZTE JGYPK)
Dénes és Frigyes – Csáth egy analitikus novellájáról
Csáth Géza Frigyes című novelláját régóta ismerheti az olvasóközönség: egészen pontosan 1914. április 4. óta, amikor is megjelent a Pesti Naplóban. Csáth azonban ekkor már nem adott ki önálló kötetet, így ez az írás is mint hátrahagyott novella került be később a gyűjteményekbe. Nem tartozik a legismertebb Csáth-prózák közé, talán nem is a legsikerültebb darabok egyike. Most mégis két ok miatt vált érdekessé: egyrészt a benne ábrázolt analitikus tartalom miatt, másrészt, mert előkerült a novella eddig ismeretlen, soha nem publikált ős-változata – akkor még Dénes volt a címe –, és így a kettő összehasonlítása betekintést enged Csáth írói műhelyébe, valamint a szerző pszichoanalízishez való viszonyát is lehet picit árnyalni.
Dr. Csányi Erzsébet (Újvidéki Egyetem, BTK, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék)
Film-magok, projekciók, nézői státuszok, újrajátszások – Narratív vetítés a Csáth-novellákban
Csáth Géza novellisztikájában a narráció forrpontja leggyakrabban egy drámai szituáció, amelynek nemcsak színházi, hanem filmszerű jellege is van, keretekkel, nézőkkel és szereplői pozíciókkal. A narráció nemcsak levetít, hanem olykor újra is játssza, megismétli a jelenetet.
A kutatás célja olyan szövegrészek kiemelése és összevetése, amelyek a Csáth-novellákban lévő film-magok összevető elemzését teszi lehetővé a vizuális elbeszélés elméleti eszköztárával.
Dibusz Dominik – Tényi Tamás (PTE, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika
1911, Moravcsik-klinika – Csáth Géza és Reuter Camillo paranoia-publikációinak összehasonlító elemzése
Az előadásban az 1911-ben a Moravcsik-klinikán dolgozó két fiatal elmegyógyász, Csáth Géza és Reuter Camillo ebben az évben írt paranoia-publikációit hasonlítjuk össze. Először Reuter két írását mutatjuk be, amelyekben a fiatal elmegyógyász a paranoid tünetképzéssel és a döntően téveszmékkel járó deluzív zavarok nozológiai helyzetével és differenciáldiagnosztikájával foglalkozik. Mindkét dolgozat először előadás formájában került a tudományos nyilvánosság elé. A paranoia kérdése című előadás az 1911. október 29. és 30. között Budapesten rendezett VI. Országos Elmeorvosi Értekezleten hangzott el, majd 1912-ben került publikálásra, míg a “Gyermek paranoid tünetekkel” című értekezés a Budapesti Királyi Orvosegyesületben 1911. május 27-én került bemutatásra és 1911-ben jelent meg nyomtatásban. Jól ismert és hasonlóan izgalmas, hogy Reuter Camillo neves – szintén a Moravcsik-klinikán dolgozó – kollégája, Brenner József doktor, elme- és idegkórtani gyakornok, akit írói nevén Csáth Gézaként ismerünk, 1911-ben írta meg, majd 1912-ben publikálta az “Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa” című tanulmányát. G. kisasszony esetének értelmezése során Csáth több pszichoanalitikus elvet is érvényesített, így a komplexek kialakulását a fejlődés során és hatásukat a tünettan kialakulására, amelyet elsősorban Carl Gustav Jung korai, a dementia praecox pszichológiáját elemző tanulmánya inspirált.
Hicsik Dóra (Szabadkai Városi Múzeum)
Barátom, Jóska – Csáth Géza kultusza a szülővárosban
Csáth Géza kultusza 1969-ben kezdődött, akkor avatták fel szülőházán az emléktáblát, és leplezték le mellszobrát. Nevét viseli művészetbaráti kör, köteteket jelentettek meg leveleiből, naplóiból. Kultusza azonban mindig háttérbe szorult a nagytestvér, Kosztolányi Dezső árnyékában.
Csáth mindig a középiskolások körében volt népszerű, hiszen meglátásai, cselekedetei, életmódja közel áll a lázadó korszakukat élő fiatalokhoz. Nekik készült annak idején az öt évet megélt Kosztolányi-talány játék, melynek során a két fivér szabadkai emlékeit járták be korabeli újságokkal, térképekkel, s keresték a ma Szabadkájának díszletei mögött az egykorvolt életet és ihletet adó várost. A játék során egy megadott témát boncolgattak, s a különböző helyszíneken – Csáth szülőházában, iskolájában, nyughelyén – feladatokat oldottak meg. Ez a vetélkedő nagyban hozzájárult, hogy tudatosítsuk az itt élőkben: Csáth nem ment el, benne él minden mozdulatunkban, minden gondolatunkban.
Az előadás a kezdeti kultusz és a vetélkedő mellett egy felmérést is tartalmaz, amely bemutatja, mit tudnak a mai középiskolások Csáth Gézáról.
Hoványi Márton (ELTE TÓK)
Komparatív műveletek a varázslók kertjeiben
Csáth Géza A varázsló kertje című novellájának és az azonos című Gulácsy-festménynek az összehasonlító vizsgálata egy klasszikus értelemben vett műértelmezői munka kíván lenni. Középpontba állítva az elbeszélést, annak befogadástörténeti áttekintését vázolnám elsőként, majd az előadás az eddigi olvasatokhoz képest kíván újat mondani. A szecessziós vonások és a pszichoanalítikus olvasati lehetőségek számbavétele mellett a motivikus, narratológiai, illetve a festmény világával való összehasonlításból eredő megközelítés kísérletekben az elbeszélés szereplőinek felcserélhetősége és a mű nyelvi-poétikai megalkotottsága vetheti fel a legélesebb kérdéseket. Így a gondolatmenet a varázsló kilétével, az elbeszélő önreprezentációjával és szürrealitás/realitás határán álló világok találkozásával foglalkozik a szövegben, valamint a tekintetek és az érzékszervi hatások kölcsönhatásával a festményen. A két mű értelmezése, remélhetőleg, a teljes Csáth-életmű szempontjából nemcsak a XX. század első évtizetédének, hanem tágasabb áttekintéséhez is szövegközeli kiindulópontot szolgáltathat.
Kis Petronella (PPKE ITDI)
A megtisztulás aktusa a vízben, a hóban, a sárban – egy narratíva kompozíciós lehetőségei: Tavaszi ouverture
Csáth Géza műveiben az irodalom és a zene számos esetben szorosan összetartozó, egymást folyton (újra)értelmező médiumokként jelennek meg. A Tavaszi ouverture című novella nemcsak azért egyedülálló alkotás az életműben, mert egy zeneműként megkomponált szöveg, melyben hangjegyek nélkül mesélik el a történetet a hangszerek, hanem azért is, mert ugyanezzel a címmel Csáth egy kéziratban fennmaradt zeneművet is szerzett. Kutatásom során irodalom- és zeneelméleti aspektusok figyelembe vételével vizsgálom a két művészeti ág határterületét. Többek között olyan kérdésekre keresem a választ, mint hogy mennyiben hasonló nyelvi, retorikai, motivikus, narrációs és strukturális eszköztáruk, hogyan alkalmazhat ritmizációs elemeket egy prózai mű, mindezek hogyan forraszthatók eggyé, és az olvasó részéről vajon más befogadói attitűdöt kíván-e egy ilyen alkotás, mint a „hagyományos” szépirodalmi szövegek.
Major Ágnes (BTK ITI)
(Re)konstruált Csáth-alakmások
Csáth Géza munkásságának megítélése a kritikai diskurzusban korántsem mutat egységes képet. A rövidsége ellenére is egyedülálló írói pálya megítélése az évek során hol felívelő, hol hanyatló tendenciát rajzolt ki a magyar irodalomban, így Csáth életműve a kánon központjában és annak perifériáján is helyet foglalt már. Az elmúlt körülbelül három évtizedben azonban a Csáth művei és élete iránt tanúsított érdeklődés újfajta befogadásaktusok mentén is felmérhetővé vált. A megannyi novellaelemzés és tanulmány mellett – melyek nem csupán az irodalomtudomány területére korlátozódnak, hanem szép számmal találunk közöttük orvostörténeti, pszichoanalitikus szempontból elemző, de zenetörténeti aspektusú munkákat is – ugyanis különböző művészeti területeken merítenek Csáth életéből és munkásságából.
Előadásomban olyan alkotásokat, irodalmi és filmes feldolgozásokat mutatok be, melyekben Csáth alakja a fikció részévé válik. Nem az irodalmi teljesítmény, a szépírói szövegkorpusz kerül tehát előtérbe, hanem Csáth önreflexív és biografikus szövegei, melyek egy, a szóban forgó textusok által megalkotott, kész Csáth-képet hagytak az utókorra. A Csáth-naplószövegek első kiadásaival a megszerezhetetlenségre épülő Csáth körüli kultusz megszűnni látszott, azonban épp amiatt, mert a napló a nagyközönség körében is könnyen hozzáférhetővé vált, megkezdődhetett a textusok feldolgozása. Ez a feldolgozási folyamat természetszerűleg sokféle megközelítést tett lehetővé, hiszen a szelektálás során a képzeletbeli szűrőn fennakadt elemek más és más történetek elmesélését támogatták és támogatják, sőt, ugyanazon szegmensek több érvényesnek tűnő szempont alapján is felhasználhatók. Csáth számok uralta élete vagy grafomániája például egyaránt válhat paródia tárgyává, ugyanakkor kényszerességére, félelmeire, szorongásaira is rámutathat. Előadásomban ilyen és hasonló kérdések mentén igyekszem felvázolni a Csáthot központi szereplővé emelő művek változatos megközelítésmódjait.
Nagy Hilda (ELTE BTK ITDI) A szövegvariánsok interpretációs lehetőségei – medikalizált nézőpont Csáth novelláiban
Előadásomban Csáth néhány novellája példáján, pontosabban az Apa és fiú, a Fekete csönd illetve A sebész vizsgálatán keresztül arra teszek kísérletet, hogy rámutassak a medikalizált nézőpont termékeny elemzési lehetőségére, a narratológia és a textológia kínálkozó kérdéseinek kiegészítésével. A szövegek interpretációja során nagy hangsúlyt fektetek a köteten kívül megjelent korábbi vagy későbbi publikációkra. Meglátásom szerint a variánsok összevetése, a húzások, betoldások, átírások vagy akár a címváltozás alaposabb vizsgálata, összehasonlítása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a véglegesnek tekinthető novelláknak minél komplexebb értelmezését nyújthassam. Feltételezésem szerint az emendálások helye éppen a centrális helyekre, témára irányítja a figyelmet. Az említett propedeutika lehetővé teszi, hogy rá lehessen mutatni a másik diszciplínából, ebben az esetben az orvostudományból származó nézetekre, de a sztereotípiákra is, illetve az egyes szövegek éppen arra utalnak, hogy pontosan ezt az egyértelmű perspektívát számolja fel az elbeszélői technika, elbizonytalanítva a sokszor sematikus megállapításokat. A szövegek alakulástörténete Csáth elbeszélői nyelvének változását is szemléltetik, hiszen láthatóvá válik, miként törekedett a tömör, didaktikusságot kerülő, enigmatikus narráció fokozatos kidolgozására. Az említett szövegek további erénye, hogy tematika és elbeszéléstechnika nem különül el egymástól, hanem szervesen összekapcsolódnak, és egymást erősítik. Mindezek fényében lehetőség nyílik az orvos-író szerep, a benne rejlő lehetőség kitágítására, hiszen a szövegek kordokumentum jellegük mellett, a tematikus kapcsolódásokon túl végső soron a modern magyar irodalom csáthi elképzeléseiről is értékes állításokat tesznek.
Dr Németh Attila (Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet)
Csáth Géza drog- és szexfüggősége
Csáth Gézának (1887-1919) kivételes tehetsége volt a zenéhez, az íráshoz és a festéshez egyaránt. Főfoglalkozásként mégis az orvosi pályát, és azon belül a pszichiátriát választotta. A nagyreményű klinikai gyakornokból néhány év alatt a morfin rabja lett. Ennek következtében az egyetemi karrier helyett a fürdőorvosi pálya maradt számára. A naplói alapján drogfüggőség mellett egyértelműen szexfüggő is volt. A kb. tíz évig tartó drogfogyasztás hatására paranoid pszichotikus állapot alakult ki, és 1919. július 22-én féltékenységi téveszméi hatására – egyéves kislányuk jelenlétében – lőtte le feleségét. A gyilkosság után nagy adag morfint vett be, felvágta ereit, de megmentették, és pszichiátriai osztályra szállították. A bajai kórházból megszökött, a határőrök elfogták, és ekkor a nála lévő méreggel 1919. szeptember 23-án megölte magát. Súlyos függősége és rövid élete ellenére maradandót alkotott, nem csak íróként, hanem zenekritikusként is.
A naplók alapján elemzem Csáth Géza pszichopatológiáját, a kétféle addikció jellegzetességeit és következményeit.
Ninkov K. Olga (Szabadkai Városi Múzeum)
Nő a század eleji művészetben és Csáth
Csáth a képzőművészettel kapcsolatos önbizalma annyira felerősödik, hogy 1903 nyarán Csóvich Ilona (1879–1951) Szabadka első festőművésznője rajzkiállításáról írt méltatása a Bácskai Hírlapban jelenik meg (J-f. Rajzkiállítás. Bácskai Hírlap, 1903. július 5.). Ez az író első képzőművészeti kritikája, s egyben a hatodik publikált írása. Előadásunkban egyrészt Csáth a művésznőt pártfogoló álláspontjára szeretnénk rávilágítani, másrészt Csóvich Ilona személyére, valamint mindkettőjük szerepére Szabadka képzőművészeti életének bontakozásában. Adalékként kitérünk Csáth Isidora Duncan, az új táncművészet képviselője védelmében, 1906-ban írt cikkére, annak kapcsán, hogy a berlini rendőrség megtiltja tanítványai lenge ruhákban való fellépését, melyekben a test egyetlen vonala sem marad rejtett (Csáth Géza, Izidaura Duncan és a berlini spíszbürgerek. Bácskai Hírlap, 1906. január 11.). Csáth írásait rajzaival állítjuk párhuzamba, a portré és a tánc motívumára reflektálva eddig ismert rajzainak függvényében.
Sidó Anna (PIM)
Kattintás a naplóban – A fotográfia Csáth Géza gyerekkori naplóiban
Előadásomban azt vizsgálom, hogy a privát családi fotográfia miként jelenik meg Csáth Géza (ifj. Brenner József) gyerekkori naplóiban. Csáth édesapja, id. Brenner József amatőr fotográfusként 1898-tól saját fényképezőgépével örökítette meg a családot, lezárva ezzel a műtermek beállított világát és megnyitva a személyes emlékek rendszeres vizuális rögzítésének gyakorlatát. Az egyre gyakorivá váló fotózási tevékenység folyamatában azt vizsgálom, hogy milyen hatással volt ez a családtagok hagyományos emlékmegörökítési gyakorlatára, például a naplóírásra. Csáth naplójában precízen és akkurátusan követi édesapja fotós tevékenységét: a fényképezőgép megvételétől a beállításokon át az előhívás processzusáig minden részletbe beleláthatunk. Ez egyrészről az amatőr fotózás kezdeteit, másrészről pedig a fotózás mint kulturális gyakorlat társadalmi használatát tárja fel elénk. Mindemellett a szövegekben a fotózás, az emlékek megörökítésének e vizuális formája nem csak fényképezési alkalmak leírása által van jelen, hanem további, áttételesebb formákban is: a bejegyzésekben többször jelenik meg fotó, ábrázolás az éppen említett témáról, ezen kívül az emlékek beszámolójánál gyakoriak az azokat megjelenítő, kézzel készített skiccek, melyek egy-egy kiemelt pillanatot rögzítenek. Az előadásban felvázolt kutatás állítása, hogy a fotó mindennapi jelenléte Csáth esetében hatással volt a személyes emlékezeti gyakorlatok kialakult textuális formáira. E vizsgálat az emlékezet-kutatások és a kultúrtörténeti szegmenseken túl perspektívát jelent az irodalomtörténet területén egyre népszerűbb fotóekphraszisz kutatások felé is.
Sipos Dániel
Az írás aktusa mint az öngyógyítás módszere Csáth Géza novelláiban
Előadásomban az alkotó személyes története és testi-lelki élete, valamint írásai és alkotómunkája egymásból következő és egymást okozó szövedékének tükrében szeretném felfejteni Csáth Géza motivációit, amelyek az alkotásra késztették, és motívumait, melyek szinte rögeszmésen jelennek meg alkotómunkája során. Teszem ezt azért, mert Csáth életén és munkásságán tökéletesen demonstrálható az alkotó, a művész működése, hiszen az ő esetében nem csupán alkotóról, de elemzőről, pontosabban önelemzőről is beszélhetünk. Ily módon vélem feltárhatónak az írás mint aktus szerepét az alkotó lelki életében.
Alapfeltevésem tehát, hogy az alkotót bizonyos dolgok / események / konfliktusok motiválják arra, hogy valamilyen módon ezeket feldolgozza, s ennek a feldolgozásnak az egyik módja az írás aktusa, folyamata. A feldolgozott konfliktusok bizonyos, a szövegekben általánosan felfedezhető konkrét vagy elvont motívumokban nyilvánulnak meg. Ugyanezt a szerepet más aktusok is betölthetik, úgymint fanatikus vallási, életfilozófiai beállítódás, pszichológiai önelemzés és drogabúzus. Ezek közül az utóbbi kettőre találunk példát Csáth Géza életében és munkáiban, tehát tetten érhető a feldolgozási módok összefüggése.
Csáth életművében viszonylag jól elkülöníthető három szakasz, amelyek nemcsak a szépírást tagolják fel, de az életét is, aszerint, hogy milyen módszert alkalmaz az öngyógyításra. Az első szakaszban az öngyógyítás szépirodalom formájában megbúvó feszültséglevezetés, a tudattalan tartalmak öntudattalan kiírása. Ezt a szimbolikusabb írásmód jellemzi. A második szakaszban a már tudatossá vált pszichoanalitikai elemzés beleolvad a szépírásba. Ekkor az írás már nem olyan létfontosságú, csupán mellékes tevékenység, melyben felszínre kerülnek a már feloldott problémák. A harmadik szakaszban a morfium az öngyógyítás eszköze, ekkor már nem is igazán beszélhetünk szépírói tevékenységről, a problémák már csak a naplókban kerülnek felszínre.
Sóki Dia (PIM)
„… foglalják le az összes érzékeimet…” – Egy kiállítás értelmezési lehetőségeiről
A kiállítás egy komplex médium, amely lehetőséget kínál arra, hogy változatos olvasási stratégiákat alkalmazzunk értelmezésére. Előadásomban ezt járom körül, felvázolva a CSÁTH* A varázsló halála című kiállítás és SZÖVEG-TESTEK. Csáth-kísérletek című múzeumpedagógiai kiadvány értelmezői szempontjait, interpretációs lehetőségeit az intermedialitás, a tér- és testelmélet segítségével. A kiállításhoz készült SZÖVEG-TESTEK. Csáth-kísérletek a kiállításban való gondolkodásra, a tárlat továbbgondolására, saját értelmezésre, kísérletezésre, a szöveg mint (filológiai) tárgy megragadására, szövegalkotó tevékenységre szeretne motiválni. 10 novella került 8 egységbe, hogy ezeknek az értelmezését összekapcsoljuk a kiállítási tér élményével, anyagával, koncepciójával. Így tehát a kiállítási teret, a térelemek és a műtárgyak által felvetett kérdéseket az irodalmi szöveg értelmezési lehetőségeivel állítom párhuzamba. Az alábbi kérdések megválaszolására teszek kísérletet:
Hogyan alkalmazhatjuk Csáth Géza multiszenzorialitásra vonatkozó tapasztalatait a tér, a tárgy és a textus értelmezése során? Hogyan tudjuk a szöveg értelmezését az életrajzhoz és az irodalmi fikcióhoz kapcsolódó kiállítás értelmezésével úgy segíteni, hogy közben nem mossuk el a kettő határát, és az életrajzot az értelmezést is segítő referencialitásként ragadjuk meg? Hogyan változtatja meg egy kiállítás a felhasznált irodalmi szövegek kontextusát, és a szövegek medialitása milyen értelmezéseket generál? Milyen alkotói attitűdről és szövegalkotási folyamatokról beszélhetünk Csáth Géza esetében? Hogyan tudjuk az alkotó értelmezői szempontjait egy saját értelmezési kísérlet során reflektálttá tenni és felhasználni a gondolkodási folyamatban?
Varga Rita (DE Humán Tudományok Doktori Iskola – Hetényi Géza Kórház Pszichiátriai Osztálya)
Brenner József boszorkánykonyhája, avagy amikor az esztétika és a pszichiátria van
terítéken
Nehéz helyzet egy polihisztor életművéhez nyúlni; vajon melyik perspektívát áldozzuk fel, hogy közelebb kerüljünk a vélt vagy valós esszenciához? Csáth Géza élete sok nézőpont felvételét kínálja az érdeklődő számára, hiszen többek között egyszerre volt orvos, író és morfiumfüggő. Előadásomban a látszólag széttartó perspektívákat a platóni pharmakon fogalmával igyekszem egy ernyő alá rendezni. Ebből az aspektusból egyszerre lehet megközelíteni a pszichés rendellenességeket, az alkotói praxist és a szerfüggőséget. Bizonyos értelemben mind a három szféra a valóságtól való eltávolodást reprezentálja, és egyszersmind pótolja is azt valamiféle szupplementummal. Ezek a helyettesítő szerek pedig pharmakonként egyszerre jelentenek a szervezet vagy az elme számára gyógyszert és mérget is.
Ez az az aspektus, amely a csáthi életműben összeköti az esztétikát és a pszichiátriát, hiszen ha közelebbi pillantást vetünk erre a két látszólag széttartó megközelítésmódra, akkor feltűnhet, hogy mindkét diszciplína a valóság észlelését tematizálja, mindkét terület értékítéletét alapvetően befolyásolják az aktuális társadalmi elvárások. Elég csak arra gondolni, hogy mind a szépség, mind a pszichiátriai betegségek definíciója is változik az idővel. Csáth életművében is tetten érhető, hogy igyekezett ezt a két területet összefésülni. Előadásomban ezt a csáthi gesztust igyekszem rekonstruálni, és a pótlék-logika mentén újraértelmezni.
Vastag Gazsó Hargita (Topolya Község Múzeuma – Újvidéki Egyetem BTK ITD)
Szöveggenézis és kulturális kódok – Csáth Géza – Munk Artúr – Havas Emil: A repülő Vucsidol
Csáth Géza és Munk Artúr barátságát, munkakapcsolatát nemcsak szabadkai főgimnáziumi osztálytársi, majd a budapesti orvosi kari, évfolyamtársi múltja, hanem egodokumentum, valamint egy közösen írt regény is tanúsítja.
A két szabadkai gimnazista első közös témájú novellája a szabadkai főgimnázium önképzőköri érdemkönyvében olvasható A kályha címmel. A középiskola után a budapesti királyi magyar tudományegyetem orvosi karára iratkoznak.
1906-ra egy közös regényt készít el az egyetemista Csáth Géza, Munk Artúr és Havas Emil A repülő Vucsidol címen. A regényrészletek a Bácskai Hírlap mellékleteiben jelennek meg folytatásban 1906. július 15-e és október 21-e között. A szegedi Somogyi Könyvtár állományában található – Dér Zoltán kutatói munkájának köszönhetően – az az egyedüli kötet, amely A Bácskai Hírlap regénymelléklete megjegyzéssel ellátott és az eredeti regényrészleteket tartalmazza beköttetve Oláh Sándor képzőművész illusztrációival. Az Életjel Kiadó 1978-ban jelenteti meg a Szegeden őrzött beköttetett példány alapján a regényt Dér Zoltán utószavával, majd a Magvetőben és a Lazi Kiadóban is megjelenik. Horvát és szerb nyelven is kiadják Tilly Róbert fordításában.
A kisregény valós egykori szabadkai szereplőkkel és korának társadalomkritikájával tűzdelt. A szöveg története Szabadkához, részben a város történelmének valós személyiségeihez, Kosztolányi Árpádhoz, Bíró Károlyhoz, Vermes Bélához, Bölcskey Lajoshoz, Iványi Istvánhoz kötődik. Valós helyszínek felbukkanását is kutatja az előadás korabeli sajtódokumentumok segítségével, a kulturális kódok mentén való olvashatóság tematikájával.
Az előadás kísérletet tesz a regényfejezetek szerzőinek, Csáth Géza, Munk Artúr és Havas Emil szövegeinek beazonosítására. További kutatás tárgya a szöveg genézise: a korabeli több szerzőtől eredő szövegek homogén masszává válásának útja, a szerkesztői kezek átírásai, javításai.
Varga Réka (SZTE BTK)
Egy testvérgyilkosság nyomai Csáth életművében
Kutatásom kiindulópontját Csáth Géza 1900-1901 közötti naplófüzetének egyik hangsúlyos bejegyzése adta. Az ifjú Brenner József 1900 novemberében 12 éves. November 20-án életkorát meghazudtoló, érett hangvételű, moralizáló feljegyzést ír egy testvérgyilkosság, illetve az azt követő kivégzés apropóján, melyben meglepő módon az elkövető irányába mutat empátiát. Az akasztást vizuálisan is ábrázolja, ami önmagában nem meglepő, naplóját korábban is gyakran egészítette ki rajzokkal, de az írói hang változásával párhuzamosan a vizuális fogalmazásmód is erős fejlődést mutat.
1899-ben Szatmár megyében egy elszegényedett dzsentri, Papp Béla, bérgyilkost fogad, hogy megölje gimnazista öccsét, így próbálja megszerezni apja vagyonát. Az ügy végül egészen Ferenc Józsefig jut, aki a bérgyilkost életfogytiglani börtönbüntetésre, Papp Bélát pedig bitófára ítéli.
A fiatal Brenner József szokatlan hangvétele és nézőpontja, illetve az akasztás vizuális ábrázolásának pontossága arra késztetett, hogy megkeressem, honnan szerezhetett információkat a bűnesettel kapcsolatban. Kutatásom során kiderült, hogy a korabeli összes sajtóorgánum foglalkozott a szatmári gyilkosság ügyével, így a Brenner-családban járatott lapokban is megtaláltam a nyomait. Ennek köszönhetően bukkantam rá egy 1901-ben publikált újságcikkre a Budapesti Hírlapban, melyet olvasván bizonyossá vált számomra, hogy nem Brenner József volt az egyetlen gyerek, akinek ez a testvérgyilkosság, illetve a felbujtó kivégzése, megragadta a fantáziáját. A sajtóban közölt képek és információk két öt éves kisfiú halálához vezettek, akik „pappbélásdit” játszottak, és imitálni akarták az akasztást. Ez a tragédiához vezető esemény pedig egyértelműen visszaköszön a Csáth-novellisztika kései darabjában, a Kis Emmában.