Dodó és a bohóca

Én nagyon félek, ha jön az éjszaka. 

Puszit ad nekem a papa, a mama. 

A bohócomnak én is puszit adok.

És olyan furcsák a szobában a tárgyak. 

Különös állatokká nőnek meg az árnyak. 

Csak a bohócom szeme ragyog.

Dodónak hívnak, mégis bohóc vagyok. 

Bohócbaba lettem magam is. 

Párnává szelídül a papa, a mama.

Zörög és énekel utcánkban a fagyis. 

Bohócokká válnak a csillagok. 

Puszit ad nekem az éjszaka.