Ami ködbe tűnik

S ami ködbe tűnik, majd fölidézhetetlen,

fölfoghatatlan is – mint a parasztrokon,

aki ott halt egy fényes tengeralattjárón,

s kora ősszel még fél lakodalom

sereglett köréje; távol oly rémvizektől

elme hiába nem fogódzik össze

a képzelettel; tél meg éj később marad,

s a patak lent befagy már december tájt,

nem tud kijönni a vízszintes szörny alóla,

de nem is nyaklik el; érzi szívén a gyerek,

míg hóvilágos ablaknál alva szorong –

halni közel kell, elesni, csak úgy lenni soká;

a halottas ing megfagyva kertben zörög,

szél üti, földre áll; ám a lélek jelezhetetlen.