Farkas Dániel
Hipochonder depilogus
Az életet még nem jártam,
Bár így kamasz testbe zártan
bajos volna…
S a belgyógyász is hiányolna.
Láttam sok orvosi szignót
-vénnyel csábbal lágyan ringót,
Megunt hakni
Egy se tudott helyrerakni.
No, de várjál: elmesélem,
hogy miképpen történt vélem
a nagy eset
Figyelj rám most egy keveset.
S mondd, ha vétlen elbeszélek,
dülöngélek, rímmel élek,
E tünetek
jelzik: mitől volnék beteg.
Voltaképpen tavaly nyáron,
Kókadt, fülledt békanyálon,
éreztem én:
Mintha épségem veszteném…
Fura dolog volt elsőre,
rosszízű, tablettás lőre,
ez az érzet…
Bús ki lelkem kéken vérzett…
…bár lehet, egészen zöldellt,
-amelyik rosszabb- s elföldelt
már a bánat…
Kór iránti vad utálat.
Így fogtam bősz kutatásba
a net legmélyébe ásva,
S ím integet
Pőre szirén-a Webbeteg.
(E ki reklámért bocsánat,)
Közben nézd a retinámat,
mondd csak: barna?
Leválni tán … nem akarna?
Visszatérve a meséhez:
Mint aki egy hete éhez
nekiestem
az oldalnak, s mind lelestem…
…mind lelestem világ kórját
vírusát, alantas pórját,
De azóta?
Panaszaimra nincs kvóta.
Belek, vesék, a lép, szív, máj,
fejem lázad és mindig fáj!
Azt kell vélnem:
Ezer kórt még le kell élnem.
Így történt hát, mi megesett,
Most pedig szerintem esett
a pulzusom,
Bizonytalan a ritmusom?
Elköszönnék, gyorsan akkor,
Még elér az ifjú aggkor,
Búcsúzni kell…
Baj volna, ha egy szem tikkel?
Mindegy már, ha baj is, késő:
„Egy nyugalom vár, a végső.”
-Arany mondta
Viszonthallás! Élvezet volt,
akárcsak egy végbél szonda.
2017. március 14.
Hubay Csenge
Prológus
Én a Földön még nem jártam,
Nem gügyögtem a kiságyban.
Nem én bizon'
Kis üvegből még nem iszom.
Lábam utat nem koptatott,
Járni sem járt, nem is tudott
S még a lelkem
Változásán át nem mentem.
Nem törődöm két szülőmmel,
A férfival és a nővel,
Kinek dolga
Lesz hogy pelust kipucolja
Hogyha majdan megszületek,
Anyámmal én nem perelek
Okom mégis
Lehet lenne egész végig.
Életemben lehet sokat
Szedek színes virágokat
S ezt feledve
Nagyim hívom epekedve
Én a Földön még nem jártam,
Nem volt strandon homokváram
S még nem jött egy
Alkotó,szép, színes ötlet.
Címem nincsen, nem is kértem,
Levelet így ne írj nékem
Majd ha házam
Lesz e titkos nagy világban
Lesz barátom óvodában,
Zokniba bújt pöttöm lábam
Sok pajtásom
Lesz majd nekem kicsi társam
Lehet, majdan én hisztizem,
Nem leszek túl még a tízen
Sírva sírok,
S üvöltök én, amíg bírok
Mily' temérdek munka vár még
Anyámékra iskolámig
S rám ha leszek
Jelest hozó, okos gyerek
Én a Földön még nem jártam,
Nem volt nékem piciny tálam.
De ha élek,
Az már biztos, hogy majd kérek
Aludni már szülőm nem fog
Tudják majd, ha jön a tejfog
S énekelve
Nézik,milyen baba kedve
Csöndes fészek kell, ha alszom,
S cumisüveg, hogyha jő szomj
Így bánj velem,
S gügyögéssel kedveskedem.
Kell,hogy engem majd elaltass,
S vírus ellen jól beoltass
Így leszek én
Legboldogabb Föld kerekén
Most, ha várnál,időm eljő,
S életedben én leszek fő.
Embrióként
Még nem ismersz, mint a lányod,
Így is örülsz, mennyi jó ért.
Szegedi Eszter
Itallap
Fél életet már lehúztam. Rekesz pálinkát lehúztam. Töményt bizon’…
Legsűrűbben csak azt iszom.
Láttam sok kemény italost:
Ingó léptűt, veres orrost.
S egy a lelkem!
Néha én is megszédültem.
Nem törődtem a szülőkkel;
Morc apával, őszülővel,
Sem anyámmal.
Pláne nem az iskolával.
Az életet, ím, megszívtam.
Napi egy dobozt elszívtam.
Néha többet,
Ha nem volt pénz: kevesebbet.
Kik lustának, kik hülyének,
Semmirevalónak vélnek:
Azt üzenem:
Adójukból van kenyerem.
A társadalom, ki szégyell,
A saját csecsén nevelt fel.
S sír a szája,
Hogy nem telt be velem vágya.
Az életet már megjártam.
Nem azt hozta, amit vártam
A pincér se.
Elfogyott a Fütyülőse.
Most, ha hozná is már, késő.
Rám csak egy kör vár: a végső.
Nagyra vágyva
Feledésbe fúl a másnap,
Míg a tudat ki nem szárad.