A polgári kutya nevelése

Kétnyelvű darab Márai Sándorról

Silvester Lavrík szlovák író és Anna Vlčková–Strachan elkészült Márairól írott alkotásával, melyet e hét vasárnapján este hét órakor mutatnak be Kassán a Thália Színház Márai Stúdiószínpadán.

A bemutató érdekességének ígérkezik, hogy a színészek két nyelven, magyarul és szlovákul játsszák szerepüket. Az alábbiakban (rovatunktól kissé szókatlan módon) Garajszki Margit Silvester Lavríkkal készített interjúját közöljük.

 

Egy repülőtéren történt. Frankfurtban. Lekéstem a gépem és míg a következő járatra vártam, akartam venni valami olvasnivalót. Egy olyan író könyvén akadt meg a tekintetem, akinek a neve teljesen ismeretlen volt a számomra. Mikor a hátlapról megtudtam, hogy az író Kassán született, a meglepetéstől a fejem búbjáig felszaladt a szemöldököm. Azonnal megvettem a könyvet. Annyira belemélyültem az olvasásába, hogy majdnem lekéstem a következő repülőgépet is. Ez A gyertyák csonkig égnek volt, ami angol fordításban Embers címen jelent meg. Szerelem volt ez első látásra, még ha ma főként Márai visszaemlékező prózáját tartom nagyra, mint a Föld, föld!, az Egy polgár vallomásai, vagy a naplókat. Mindez valamikor a kilencvenes évek elején történt, úgyhogy bevallom ez a találkozás felidézte bennem azt a beteges szabadsághiányt, amelyben 1989-ig éltünk. Márai ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy azokban az országokban, ahol a kommunisták uralkodtak, nem jelenhettek meg a művei.

Már régóta foglalkozom nem drámai művek színpadra állításával. Laco Novomeský költőnek ajánlottuk a Világok a falu határában című előadást, az Astorka színházban bemutattuk a Sárga liliomot, vagy az egyik kedvencemet Az erdőőr feleségét. Legutóbb Juraj Fándly Bizalmas beszélgetésével foglalkoztam, majd 2 0. századi költők, Mihálik, Ondruš, Rúfus és Válek verseivel Stravinsky A katona története balettszvit keretében a Konvergenciák 2011 fesztiválon. A színházat olyan művészeti ágnak tartom, amely hatékonyan képes megszólítani a közönségnek azt a részét, amely fogékony lehet a Márai Sándor műveiben ma is fellelhető mondanivalóra. Szlovákiában meg kell próbálnunk állást foglalni földink életművével kapcsolatban. Éppen azért, mert azt állította, hogy egyetlen igaz hazája a magyar nyelv volt, annak ellenére, hogy élete egy világpolgár élettörténete.

 ...próbálunk. A főpróbahét előtt állunk.

Az előadás kétnyelvű lesz, vannak szereplők, akik magyarul és vannak, akik szlovákul beszélnek. Ez határozta meg a szereplőválogatást is. A Márai Sándor által inspirált Sándor szerepét Petrik Szilárd játsza. Alena Ďuránová látható majd a fiatal Anna szerepében. Az ő alakjának megformálásában is egy valódi alkotó jelentette az inspirációt, mégpedig egy blogger, Anna Vlčková–Strachan, aki Márai Sándorral „blogol“, úgyhogy a színpadi mű librettójának társszerzője lett. További szereplők Gál Tamás, Kiss Szilvia, Vlado Zboroň, Ludvig Bagin, Tatiana Poláková és Tarr Csilla. A darab dramaturgja és fordítója Garajszki Margit. Rudo Pepucha Liszt Ferenc alkotásainak felhasználásával készítette el a színpadi zenét. A fotókat és a videoinstallációkat Zuzana Halánová és Richard Lavrík készítette. Barbara Peuch az előadás jelmeztervezője, Natália Bokníková a projekt vezető producere. A koncepció, a librettó és a rendezés az én felelősségem.

Gondolkodásának eleganciájával. Erőteljes autentikusságával. A Márait is bűvöletben tartó témák aktualitásával. Az akasztófahumor iránti érzékével. Márait joggal tartják kifejezetten intellektuális írónak. Ám az ő intellektualizmusa nem üres és felelőtlen okoskodás. Éppen ellenkezőleg. Ma is csodálattal tölt el, hogy az élete mennyire következetesen képezte le azt, amit megírt. Miután a a bolsevikok átvették az uralmat Közép-Európában, inkább emigrációba vonult, minthogy kompromisszumokat kössön, és egy olyan életet éljen, amelyben nemcsak hogy nem írhatott volna, de még csak nem is hallgathatott volna szabadon.

Meglepett az az összhang, amit előidézett bennem. Annak ellenére, hogy több mint egy fél évszázad választ el minket egymástól, sok fontos dologról – mint haza, a nyelv szerepe, a szabadság, vagy a felelősség kérdése – hasonlóan vélekedem. Márai olyan pontosan fogalmazta meg az álláspontját, mintha velem együtt élné az én életemet. Mindez újra azt a meggyőződést erősíti bennem, hogy bár Mitteleuropa többrétegű, ám egy kompakt és még mindig élő fenomén. Nem értek egyet Máraival egyes személyek, korszakok, népek és történések általánosító értékelésében. De mivel többször, már-már kényszeresen visszatért az őt foglalkoztató témákhoz, nem szabad engednünk a csábításnak és szó szerint értelmezni Márait csak egyetlen, szövegkörnyezetből kiragadott kijelentése alapján.

Talán pontosabb lenne azt mondani, hogy ez a színdarab egy 21. századi, szlovákiai nézőpont lesz. Ennek szellemében számomra az a legfontosabb, hogy Márait bemutassam a szlovákiai kultúrközönségnek. Nem akarom ellopni Márait a magyar irodalomtól. De szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a szlovák irodalom része legyen. Úgy ahogyan a cseh irodalomban jelen van Franz Kafka. Vagy Grendel Lajos a mi irodalmunkban. Ami pedig engem illet A polgári kutya nevelése tiszteletnyilvánítás a részemről ez előtt a világirodalmi jelentőségű szerző előtt.

 

Silvester Lavrík (1964) sokoldalú és termékeny szlovák prózaíró, drámaíró és színházi rendező. Irina és az ördög címmel magyar nyelven is megjelent egy prózakötete a Kalligram Kiadó gondozásában Garajszki Margit fordításában.