"Ezek az emberek, akik mostanában a vasfüggöny mögül jönnek, mind ragaszkodnak az ékezethez..."

A San Gennaro vére - új kiadásban

Az emigráns Márai egyik legjellegzetesebb regényének új kiadása jelent meg az Ünnepi Könyvhétre a Helikon Kiadónál. A művet Márai éveken keresztül érlelte, míg első változatban 1957-ben, végleges megfogalmazásban 1965-ben jelent meg.

Egyik állandó levelező partnerének, Paulay Erzsinek ezt írta 1951-ben: Írni már csak keveset akarok: befejezem a „Telegonos”-t és szeretnék még egy könyvet írni arról – maszlag és lihegés nélkül –, van-e „csoda”, mi a „csoda”, s ha van, miért „csoda”. Ezt szeretném megírni még, s ha lehet, ezen keresztül megköszönni Olaszországnak ezt a két évet, ami a maga nemében egyféle csoda volt.

A mű alapkérdése, hogy megőrizhető-e az emberség, egyéniség, (európaiság) vagy véglegesen az emlékek közé tartozik immár. Jellegzetesen közép-európai sorsot sejtet a mű és felsejlik Európa „két oldala”: a vasfüggönyön inneni és túli élet és identitástudat. A világot megváltani akaró ismeretlen emigráns férfi története összekapcsolódik a csoda lehetőségének és lehetetlenségének kérdésével. Az ismeretlen személyét több nézőpontból ismerhetjük meg és a mű regény volta mellett ismét sok önéletrajzi vonatkozású utalást találhatunk a regényben.