Május
"Kristóf-cédula"
Mi is maradt belőle? A neve.
Hajának illata a hajkefén.
Egy micimackó, halottlevele.
Egy véres rongy és ez a költemény.
A világ hatalom és értelem,
Nem értem, miért tették ezt velem?
Nem pörölök. Élek és hallgatok.
Most angyal ő, ha vannak angyalok –
De itt lenn minden unt és ostoba.
Nem bocsátom meg. Senkinek, soha.
Hetven évvel ezelőtt, április 6-án hunyt el Márai és Lola gyermeke, Kristóf, aki mindössze néhány hétig élt. (Az író számára fájdalmas és feldolgozhatatlan eseményt örökíti meg a fenti vers.) Ettől kezdve április hatodikát emléknapnak és egyfajta szerencsétlen dátumnak tartotta. Így ír ír róla utolsó naplójában:
L. naplójában sorok arról, hogy "november 15" veszedelmes nap, minden évben történt valami rossz szériaszerű ezen a napon. Mint számomra április 6. Ezen a napon halt meg a kisfiú, Kristófka. Ma egy éve ezen a napon esett el L. aztán már nem kelt fel többé, úgy igazán. A könyvben, amit olvasok egy kitépett naptárlap az oldaljelzés: április 6.
Az író a kisfiú betegségétől kezdve egy kis, saját kézzel írott cédulát hordott levéltárcájában ezzel a ceruzával lejegyzett felirattal: Kristóf, édes Kristóf! Ne légy beteg!
