November
A német csapatok bevonulása után 1944 márciusának derekán Márai feleségével és fogadott fiával, Jánoskával, Leányfalura költöznek a nehéznek és hosszúnak ígérkező időszak átvészelésére. Ez a bevonulást követő „kivonulás” írói munkásságát is érinti: levelet ír az Új Idők című folyóiratnak, melyben egy betegségre hivatkozva, formálisan felmondja megállapodásukat. Lapjában, a Pesti Hírlapban, március 19-e után nem jelent meg több cikke, s az év végéig az Új Időkben is mindössze három.
Kosztolányi Dezsőné is megemlékezik Máraiék vidékre költözéséről, álnéven említve őket kötetében: „Találkoztam Kittyvel és Karcsival. Itt laknak valahol Pest környékén. Karcsi fontoskodik. Még nekem sem akarja elárulni, hogy hol vannak. Nagyon fél, pedig – legalább egyelőre – semmi oka sincs rá.”
Más visszaemlékezések szerint Márai több embert bújtatott a leányfalui menedéken, a Grill Könyvkiadó tulajdonosának házában. Többek között velük volt Lola testvére, Jacquline és gyermekei. Itt születtek a Verses Könyv egyes darabjai valamint az először csak 2000-ben publikált Szabadulás című regény is. Évekkel később is hálásan emlékszik vissza élete e színhelyére: Otthon Leányfalu volt a legjobb. A kert, az illatok, az út Tahi felé, az édesség a levegőben, a gyümölcsök, a Nyerges télen, havas lejtőivel. Néhány téli és tavaszi reggel. Ez volt a legjobb. (Ami a Naplóból kimaradt 1953–1955.)