2008 Szeptember

Szeptember

Az író földgömbje

 

Márai lételeme volt a világ iránti érdeklődés és annak felfedezése: az utazás. 1933-ban ironikusan jegyezte meg egy nyilatkozatában: Két esetben szoktam utazni: ha nagyon vágyom valahova, ahol nem vagyok, és ha nagyon unom azt a helyet, ahol vagyok. Így aztán nem kell attól tartanom, hogy valaha is kiapad az utazási kedvem.

 

 

Ennek mára szimbólummá vált relikviája egykori földgömbje, mely több, róla készült fotóján is szerepel. (Ma Kassán látható, a Mészáros utcai emlékszobában.)

Ami idehaza még lételeme volt, 1948 után sorsává vált, s az utazás költözést, és újrakezdést is jelentett annak csekély reményével, hogy egyszer talán majd hazatérhet, mint Ulysses, ha egyszer béke lesz Ithakában. Ég és föld című kötete egyik apró remeke már szinte filozófiává érleli s megelőlegezi a későbbi sorsot:

A munkaasztal sarkában áll a nagy földgömb, mely a világ földrajzi ábráit mutatja; azt a megrendítő rabságot és végtelenséget, ami a világ. Már ritkábban játszom a földgömbbel, nem forgatom olyan gyakran, nem tapogatom ujjheggyel Afrikát és Dél-Amerikát, már nem zúg, nem hív, nem fáj úgy a világ. […] Nincs okom vádolni senkit, a Föld enyém is volt. Mit kezdettem vele? Édeskeveset. Ezért okosabb, ha nem játszom a földgömbbel, eszelősen, mint a hódítók és telhetetlenek, hanem körülnézek szobámban, mely ötször hat méter, s éppen úgy világ, mint Afrika, s éppen olyan veszélyes, végtelen és kalandos is. (A földgömb)