Kirajzol
A káoszból kirajzol
És kontúr lesz a rajzból
És benne sok-sok árnyalat
És mögöttük egy árnyalak
A bizonyság hogy láttalak
Kiugrani a gépből
És ejtőernyő nélkül
Landolsz a fekete tájon
Levehetetlen ruhában
Két lyuk
Két lyuk a falban menedéknek
A szobák fehér négyszögén
A sarokba bújva üldögélek
fehéren iszkol át a fény
A lámpák bennük minek égnek
Mint kék a tüzek közepén
Belenyúlok s hazatérek…
Szögek vagyunk te meg én
Sziszüpphosz
Vörös sugár a hegyre hull
Sziszegve vár a pirkadat
Követ viszek ruhátlanul
Tekergő olajfák alatt
Ahol az út sem itt sem ott
A vizes vállhoz nőtt a kő
Tűzszememre ráfagyott
A homorú emelkedő
S a habruhás istenek
mulatnak múlhatatlanul
Én magam körül megyek
Mint ki bajából nem tanul
Sziklaarcra sebet koppant
Vájatait rója hosszan
Az eső is de e roppant
Terhet nincs kivel megosszam
Vörös sugár a hegyre hull
Sziszegve vár a pirkadat
Követ viszek ruhátlanul
Tekergő olajfák alatt
Megállapítás
Úgy öl mintha játszana
S úgy játszik mintha ölne
A holocén kétlábú szörnye
Tárgyak
Szék ültél rajta
Asztal hol költöd ebéded
S ruhád a tested lakja
Mind téged ölelnek téged
A kilincsek hűvöse féme
A tenyered őrzik a kódod
A hiányba festem a képed
Mind amit látni adódott
Most hogy irigylem ágyad
A ruhádat asztalod széked
Összekuszálva nézek utánad
Te vagy már mind mihez érek
Fülke
Vagy levegő nélkül tűrni még
És fuldokolni egy állomásig
A telefonfülke légbuborék
Belélegezni ha szól a másik
Látlelet
Ha altató
Iszom rá
Ha verőér
Összevagdosom…
Egyenes vagyok
Mint a villamossín
Ruhád
Ruhád a levehetetlen
Rád nőtt e bőr nem rohad
Ruhád a végítéletig
E gúnya már te vagy magad
Olyan már vagy mint a szám
Egy haláltáboron
Dachauban Szibériában
Egyformák mint két pofon
Nagyapáid
Nagyapáid kikapálták
A szolyvai gödörből
Azért vagy itt hogy
sose hátrálj
Nem élvből és gyönyörből
Nem élvért és gyönyörért
De azért hogy mondjad
Lesz tinta is és lesz még papír
De beletörik a tollad
Mikor
Mikor a férgek terítenek ágyat
Lárvák eszik le a vágyat
Kell lásson az Isten
Egyszerű
Egyszerű vagy mint a
Becsapódás
Krátergödör a csalódás
Mint a testek fizikája
Mint az égi mechanikák
Kör para- és hiperbola
Kiszámítható a pálya
Amíg ha
Amíg ha verssé összeáll
Létezik nem tud magáról
Születik meghal vegetál
Lelakott emléket határol
Plakáton ül reklámszöveg
Lesz és felszedett
Tudatkehely síküveg
Szótári tény
Enciklopédiák halott kincse
Nyelvfordulat és egyszerű
Szerkesztetlen betűhalom
Hanghalom
Artikulálatlan
Ha kell sikolyba torzul
Ha kell óda lesz
Vagy kéremmé szűkűl
De mindig emberarcú
Születik meghal vegetál
A létet akkor kezdi meg
Amikor verssé összeáll
Plakátkarácsony
Istennek nincs billentyűzete
Nem néz tévét nem kér ájpodot
A híradó sem vele van tele
Nem ikonkép ami már halott
Nem ügye mikor nyit a pláza
Hitelre nem vesz földi jót
Neki soha nem vész el a háza
Nem fizet törlesztőt adót
Istenhez nem megy a behajtó
Ő nem lakik a híd alatt
Istennek nyitva minden ajtó
Árvaságra nem marad
Isten nincs a kirakatban
A boltban sem megvehető
Isten nem a fa alatt van
Isten nem a plakátünnep
Isten egyszerűen Ő
Versike
Porból lettem porrá leszek
A szélbe szórom közönyöm
Ha nem dolgozom nem is eszek
Ne adj innom köszönöm
Nincs szükségem jó ruhákra
Költőpénz se kell nekem
Nincs igényem pap szavára
Majd önmagam eltemetem
Rubái
Mielőtt nyílna homokhazám,
A széppel telik szemem s a szám.
Bort iszom most és szeretkezem.
Örök barátom Omar Khajjám.