A KÜLÖNC BOLYGÓ – VLADVISZOCKIJ 2008

Vlagyimir Viszockij (Moszkva, 1938. jan. 25. – Moszkva, 1980. júl. 25.) a brezsnyevi korszak művész-fenegyereke, a Jurij Ljubimov nevével fémjelzett moszkvai Taganka Színház vezető színművésze élt 42 és fél évet. Önpusztító életmódja során költőként, színészként, énekesként, magánemberként is – ahogy mondani szokás – mindkét végén égette a gyertyát. Egyedi énekstílus és nem szokványos színészi tehetség – egy tehetségtől félő világban. Viszockij az üldözött értelmiségi mártíriumát viselte, mégis hangosan szólhatott kivételes erejű színészete és a Pangás éveinek hangulatát hűen tükröző szerzői dalai révén, melyeket egy szál gitárral kísérve énekelt szerte a Szovjetunióban. A haza, melyhez eltéphetetlenül kötődött, nem ismerte el művészetét – életében csupán egyetlen egy verse jelent meg nyomtatásban, noha mintegy 800 költeményt írt. Milliók rajongtak érte, és sokan példaképüknek tekintették a karizmatikus személyiségű, tragikus sorsú legendás művészt, a korszak egyik ellenkulturális ikonját.

Egyszerre volt tiltott magnófelvételeken terjesztett szabadsághős és látványos sikerű színházi előadások, tévéfilm-sorozatok sztárja. A hatvanas-hetvenes években személye fogalommá vált nemcsak Moszkvában, de az egykori szocialista országok értelmiségi körei, máskéntgondolkodói között is. Százezrek kísérték utolsó útjára, temetése néma tüntetés volt a rendszer embertelensége ellen. A gyakran gitáros Hamletként emlegetett „össznépi Vologya” napjainkban is aktuális költészete mára bevonult a klasszikusok közé, műveit az orosz iskolákban Puskin és Lermontov alkotásaival együtt elemzik. A hazájában posztumusz Állami Díjjal kitüntetett művész halála után közel harminc évvel is töretlen népszerűségnek örvend: egész könyvtárat töltene meg a vele foglalkozó kötetek sora, de még tengerjáró hajót és kisbolygót is elneveztek róla. Az elmúlt években idehaza is számos verse látott napvilágot magyar fordításban, és több válogatott verseskötete (Tilalmakat szegve, Farkasösvényen, A végzet dalai) is megjelent.

A megzabolázhatatlan, lázadó botrányhős születésének 70. évfordulója alkalmából Viczai Péter, az életmű kutatójának forgatókönyve alapján a honi irodalmi élet egyik központjában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) 2008 januárjában kiállítás nyílik, a rendhagyó életművel rendelkező orosz művész emléke előtt tisztelegve. A különc bolygó –Vladviszockij 2008, a művészt és korát bemutató kiállítás a maga nemében az első ilyen típusú hazai esemény, egyszersmind a PIM idei évadnyitó rendezvénye. A Mars és a Jupiter között felfedezett, majd 1986-ban VLADVISZOCKIJ-ra keresztelt égitest méltó módon juttatja kifejezésre az egykoron bálványként imádott, mégis magányos sorsú bárd alakjának jelentőségét és nagyságát. A megszokottól eltérő, különc stílusú alkotó ma is aktuális gondolatai az oroszországi lét, a szovjet-orosz valóság szinte teljes művészi keresztmetszetét adják. Vlagyimir Viszockij változatos és sokoldalú művészete egy nagy jelentőségű, meghatározó történelmi korszak, a brezsnyevi éra sajátosságairól viszonylag tág áttekintést nyújt. A jubileumi kiállítás anyagát könyvek, folyóiratok, újságok, hanglemezek, hang- és képfelvételek, továbbá mellszobrok, ex-librisek, jelvények és más, eddig idehaza be nem mutatott kultusztárgyak alkotják. A tárlat külön hangsúlyt fektet Viszockij magyarországi látogatásainak (színházi vendégjáték, filmforgatás) dokumentálására, miáltal a 2008-as Viszockij-emlékév különleges színfoltja lehet.

 

A kiállítás főbb adatai:   

Forgatókönyvíró: Viczai Péter

Rendező: Ratzky Rita

Látványtervező: Kemény Gyula

Asszisztens: Thuróczy Gergely

 

A kiállítás helyszíne:

Petőfi Irodalmi Múzeum (Bártfay-terem); 1053 Budapest, Károlyi u. 16.

 

A megnyitó időpontja:

2008. január 11. (péntek), 17.00

A kiállítást megnyitja Kovács Árpád irodalomtörténész

A megnyitón Viszockij-dalokat énekel Hegedűs Iván előadóművész