Halotti maszk – élőmaszk

A halotti maszk a relikviák relikviája. Abszolút hű képmás. Egy élő arc utolsó utáni pillanatának lenyomata: mutatja vonásait, ráncait, sebhelyeit, esetenként szőrszálakat, hajszálakat is őriz. A maszkok készíttetésének fénykora a XIX. századra, illetve a XX. század első harmadára tehető. A halotti arcmás kegyelet tárgyává lesz, s ha nevezetes személyiséget ábrázol és látványa nem taszító, kultuszkellékké, műtárggyá válhat.

A Petőfi Irodalmi Múzeum rendhagyónak és Magyarországon eddig páratlannak ígérkező tárlatán magyar írók, költők halotti és élőmaszkjait láthatják, többek között Ady Endre, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Babits Mihály, Németh László, Szabó Lőrinc, Pilinszky János és Szentkuthy Miklós arc-lenyomatát, ugyanakkor társintézmények szívessége révén megtekinthetik nemzetünk nagyjainak féltve őrzött maszkjait: Deák Ferencét, Kossuth Lajosét, Liszt Ferencét. Felbecsülhetetlen értékű műtárgyak kölcsönzésével járul hozzá a kiállításhoz a marbachi Schiller Múzeum is, nekik köszönhető, hogy a kiállítás látogatói ott állhatnak Lessing, Beethoven, Nietzsche, Hegel, Brecht és Hesse arcának gipszlenyomata előtt.

A tárlaton ízelítőt kaphatunk továbbá a halotti maszkok évszázadokon átívelő kultúrtörténetéből, valamint rajzok, fotók és egyéb dokumentumok révén betekintést nyerhetünk egy-egy kultikussá lett maszk készítésének és utóéletének rejtelmeibe.

A kiállításhoz a rendezők katalógus-kötetet állítottak össze a témához szorosan kötődő tanulmányokkal, valamint a magyarországi közgyűjteményekben található maszkok jegyzékével.