Heeger János 1898. június 16-án Aradról küldött levelében kisújszállási gimnáziumi ismeretségét eleveníti fel Móricz Zsigmonddal. Mint a kézirat képén látható, a levélíró sorai között kékeslila tintaceruzás beszúrások ékelődnek: Móricz kézírása. A levelet teletűzdeli a fogalmazást számon kérő, hol elmarasztaló, hol tréfás megjegyzéseivel, mint egy írásmű szigorú kritikusa.
A digitális kiadásban Móricz kézírásának sárga háttérszíne van, melyek a beszúrások helyét jelzik Heeger sorai között. A levél lineáris olvasása nem könnyű.
A beszúrások szétrombolják az írásképet, dominálják Heeger terjengős, kissé érzelgős levélírói stílusát. Móricz öntudatlanul működő bíráló hajlama mutatkozik meg abban, ahogy olvasás közben kommentálja, valójában tovább írja a levelet, mintha beszélgetést kezdeményezne a levélíróval. 1939-ben Schöpflin Aladár emeli ki kritikájában Móricz párbeszédességre, drámaiságra való törekvését, mint prózájának jellegzetességét: „akiben mindez megvan már eszmélete kezdeteiben – csoda-e, ha író lesz belőle?” A levél dramatizálása, műfajának tovább alakítása egyik korai példája Móricz párbeszédalakító tehetségének.
A levél egy részletét Heeger János [HJ] és Móricz Zsigmond [MZs] kézírásai alapján párbeszéddé szerkesztett formában mutatjuk meg.
HJ: Bizony az idő eljár,
MZs: azért szedj illatos rózsákat, míg tart a szép nyár.
HJ: már több, mint fél hónapja, hogy a tornaverseny lefolyt. Ámde mint én is érzem, van Kisújszálláson is
MZs: másutt is?
HJ még egy deák,
MZs az ám azt a fán fütyülő…
HJ: ki nem felejtett el engem.
MZs: …jégen kopogó…
HJ: Ha oly jeles író lennék, hogy földrengető kifejezésekkel írhatnám le,
MZs: …Jebuzeusát!
HJ: mily kedves emlék nekem ismeretséged,
MZs: istenem milyen is
HJ: bizonyára kő kövön nem maradna e földi világon,
MZs: pedig kár volna
HJ: de én megelégszem azon egyszerű szavakkal, melyek a szívből jönnek s melyek hatásukat, nem a nyilvánosságon, hanem a szívben keresik.
MZs: persze
HJ: Ez által megismerhetjük egymás lelkületét, mert levélben jobban kilehet írni azt, mit másnak tudomására akarunk hozni.
MZs: éppen azért sokszor olyat és úgy ír az ember, ahogy és amire különben éppen nem gondol s a mi nem jellemzi.
HJ: Ha tehát e levelezést folytatni akarod,
MZs: hogyne az egek szerelmiért
HJ: június 30.-ig bátran írhatsz e címre:
MZs: veszem magamnak e bátorságot
HJ: Heeger János, Arad, Kölcsey utca 1. Június 30-ikától kezdve pedig: Heeger Jánosnak
MZs: mégis annak!
HJ: özv. Poka Antalné leveleivel. Hogy meddig tartózkodom itt, azt megírom, ha e levelezést folytatjuk.
MZs: ergó meg fogom tudni, mer' hát azt folytatjuk.
HJ: S ha legalább egy héten egyszer írunk egymásnak, elég szép emlékét bírjuk kéziratainknak.
MZs: ej de kitűnő, ezért gratulálok
HJ: Talán nagyobb hatást értem volna el, ha ezt oly szépen írtam volna le, mint Deák Ferenc írta leveleit,
MZs: dehogy, ez a tökéletesség non plus ultrája
HJ: de hát nem lehet mindenki kiváló férfi,
MZs: mért ne, ez csak frázis
HJ: elég az üdvösségre annyi is, ha az embernek józan esze van.
MZs: dejszen, boldogok a lelki szegények.
A hatalmas Úristen kegyelmébe ajánlom,
MZs: láncos adtát!
HJ: és társaim érzelmét
MZs: magadét is?
HJ: is tolmácsolni vélem, kik még most is tele torokkal zengik:
MZs: adta teremtette
HJ: Éljen Kisújszállás!
MZs: Ugyan mán mír?
A teljes levél itt olvasható.